United States or Angola ? Vote for the TOP Country of the Week !
Természetesnek tartá, hogy az nem akart egyedül lenni, ki már az intézetben biztosítá őt, hogy soha sem érzett oly vonzalmat emberi lényhez, mint hozzá, s boldog volna, ha együtt tölthetnék életüket.
Boldog reményben, nyugtalan várakozással. Hátha Bélának csakugyan igaza van és Dóziát Tornyosra vitték abban a reményben, hogy ősz lévén, megcsendesült a vidék, senki sem sejti, milyen bájos kincs van a tornyosi házba rejtve, s ott legkevésbbé fogja valaki őt keresni...
Megyek! kiáltotta azután megyek rögtön a haditudakozóba; megyek Pestre; nem nyugszom addig, amíg meg nem tudom, hol van, merre vitték. Ida néni boldog megkönnyebbüléssel, lélekzet után kapkodva küldte: erigy lelkem; erigy édes öregem; tégy meg mindent, mindent! az életem, az eszem, a mindenségem függ tőle, hogy sikerrel járj; erigy!
Regina vörösre pirult arccal, elragadtatva, a boldog elégedettségnek szinte magánkívüli örömével tapsolt és ugrált... nyilván maga sem tudta, hogy mit csinál... mert egyszerre csak mellemre vetette magát és belekiáltotta az arcomba: Most már nem félek! Itthon vagyunk... itthon vagyunk!
Igaz, hova küldjem a Notre coeur-t? Tetszett önnek? Nagyon. Jó író ez a Guy de Maupassant. Én nem is ismerek más írót. Nekem ez az egy is elég. Akkor hát ez a kötet kedves önnek s én majdnem megfeledkeztem róla. Boldog volnék, ha megtartaná, kegyességből irántam. Egy szép könyv olyan, mint egy virág; értéktelen s minden szerénytelenség nélkül föl lehet ajánlani.
Különös tehetsége és szenvedélye volt rá, hogy a szerinte egymásnak való párokat összeboronálja. A leányos mamák istenítették emiatt s mindegyik boldog volt, ha felcseperedő virágszálát bemutathatta Zsuzsánna néninek. A nagy ozsonnákra szóló meghívást mindenki egyszerűen elsőrendű kitüntetésnek tekintette, akit a szerencséje hozzájuttatott. No, de méltán is.
Most egyszerre az ötlött az eszébe s az a gyermekes reménye támadt, hogy talán hozott magával vagy egyet a zsebében. Egy lekváros pánkóért a régiek közül örömest lemondott volna egy udvari ebédről. Az öregnek felragyogott az arcza s boldogan hadart. Meg, meg, megmondom az asszonynak, hogy még emlékezni kegyeskedik a pánkójára. Nagyon boldog lesz. Ha tudná, hogy mi itt most miről beszélünk!
Nemcsak arról nevezetes ez a szivünkhöz közelálló intézmény, hogy ott adják ki és szerkesztik testvérlapjainkat a „Zászlónk‟-at, „Nagyasszonyunk‟-at, „Kis Pajtás‟-t, hogy egyideig lapunk is tulajdonába tartozott s ma is lelki szoros rokonságot tart vele, hanem arról is, hogy otthont nyújt a budapesti kath. hittanárok egyrészének, még pedig családias, testvéri, tiszta, boldog, munkás otthont.
Hála Istennek! kiáltotta boldog gyönyörködéssel, mintha az egész tájat szívére akarta volna ölelni megérkeztünk és most már itthon vagyunk! Megpillantottam a leégett tanyát és tovább ezer lépésnyire saját külön nyírfámat az erdő szélén. Nem tagadom, nagyon jól esett lelkemnek ez az ismerős kép.
Ez sem kis miska, mert a bornyú szögletes állapotban szép csak s hányszor kell elölről kezdeni a pakolást, hogy a borjú külső testállása megközelítse az esztétikai szépet? Biz azt sokszor, boldog, aki nem próbálta.
A Nap Szava
Mások Keresik