United States or Svalbard and Jan Mayen ? Vote for the TOP Country of the Week !
Bizonyos ebben? kérdem a levelet jól szemügyre véve. Tökéletesen, mondá ő. Klára kisasszony írását jól ismerem, s megesküszöm, hogy ezt ő irta. Tud a házmesterné e levelekről? kérdem. Nem! Ő nincs itthon s nekem adta azokat a levélhordó. Föl fogjuk bontani. Ha van bátorsága hozzá, tegye. Én nem mernék ilyet elkövetni, mondá Zsófi s én percz alatt leszakítván a borítékot, a következőket olvastam.
Széles vállán, domború mellén, izmos tagjain megfeszült a szürke uti öltöny; mozdulataiban volt ugyan némi nehézkesség és szögletesség, de látszott az igyekezet, hogy délczeg és előkelő akar lenni, s annyi bizonyos, hogy a két öreg szemében, kikhez most a szobába lépett, ő volt a férfiúi szépség, erő és egészség eszménye és mintaképe.
Minden ember egy individuális kis világ és bolond az, aki az összes teremtményeket közös törvény alá akarja vonni az ő gőgös tudákosságában. Az bizonyos, hogy Dömötör János hamar európai hírű szobrász lett.
Mit értesz áthidalhatatlan mélység alatt? Az ő társadalmi állását, s a te születésedet... Ő nagy úr, te pedig szülőidet sem ismerted, és senki sem tudja, kik voltak azok. Olyan nagy bűn ez? kérdé ártatlan arczczal a leányka, kinek bizonyos dolgok kezdtek derengeni elméjében.
Belenyugodtam, hogy neki van igaza és nem nekem. Bizonyos, hogy ha ezen az úton csak a legkisebb veszedelem fenyegetne is gondosabban elkerülte volna, mint az ördög a tömjént. Ennélfogva nem kockáztattam meg újabb véleményeket, hanem engedelmesen baktattam lába nyomában egészen az erdő keleti széléig, melyet egy hosszú óránál is tovább tartó vándorlás után értünk el.
Hát legény, kérdezi tőle a lórul a vén pusztázó, bizonyos nevezetű Vér Ferencz, hát veled mi vót? Mi vót? buszmog vissza a Vízhúzó gyerök, ami vót, az barátságbul vót, aztán kinek mi köze hozzá? A Holló meg a Hattyú Az udvarunkban volt egy másik, kisebb udvar, abban lakott egy cukrász.
Egy diarabig maga elé nézett. Olyan szomorú volt, hogy nem mertem megzavarni. Aztán felriadt és megszólalt: Ni, már egészen este van; gyerünk a cimborákhoz. Özvegy Berkiné, született Pankotay Marietta asszony, egy kicsit megdöbbent, amikor azon a bizonyos szép májusi napon, délelőtt tíz órakor, betoppant hozzá Bánky Dininé, a barátnéja, aki egyébiránt ritkán látogatta meg.
Bárcsak becsületesen ki tudnám magamat aludni... Meddig fekhettem ott a bokrok között, nem bizonyos. Mire magamhoz térve a halálosan tompa kábulatból, lassankint ébredezni és eszmélni kezdtem, azt gondoltam, hogy reggel van. De bizonyosan még igen korán lehet... talán pirkadó hajnal, mert a világ még felette homályos volt, s a bokrok legfelső ágain fel-feltünedező fény nagyon gyenge.
Azért kérdezem folytatta nyugtalan hangon mert bárhogy igyekszem is visszaemlékezni semmi sem jut eszembe... Olyan ez, mintha álmodtam volna... csak az bizonyos, hogy a fejemben nehéz nyomást éreztem és minden porcikám reszketett, mint a lázbetegé. Az is bizonyos, hogy beszéltem... de mit? Szamárságokat, ugy-e? Nem igen. Csak nem akarod megmondani... Miért ne? Kíméletből...
Sokan hamis játékosnak is mondták; annyi bizonyos, hogy sehol sem maradt hosszú ideig s a legtöbb helyről erőszakos módon távolították el, más szóval, kidobták. Ellenben hamis játékos volta ellen szól az a tény, hogy nem tudott zöld ágra vergődni s a legújabb időben mindenéből kizsebelve, egy krajczár nélkül vetődött vissza hazánk fővárosába.
A Nap Szava
Mások Keresik