United States or Mauritius ? Vote for the TOP Country of the Week !
No gondoltam ha ily jó kedvük van, akkor nincs semmi baj. Egyszer aztán durván, rettenetesen pofoncsaptak. Engedje meg, hogy erről ne sokat beszéljek, jött egy telegramm az anyósomtól, hogy ha még életben akarom találni a feleségemet, hát csak jöjjek a leggyorsabb vonattal. Ötször voltak Hallernél, mindig megigérte, hogy azonnal ott lesz és egyszer se ment el.
De mit firkálsz nekem nem tudom miféle Vidovics úrról s nem tudom miféle Cipriáni báróról?!... Miért foglalkozol ennyit aprócseprő dolgaikkal, kutyáikkal és párbajaikkal?!... Úgy látom, a jó Róza nem elég egészséges arra, hogy a szinházba is elkisérhessen benneteket. Ez a baj.
Valami jó nótát! Van ott azután olyan nótázás, hogy senkisem látta párját. A rezervista elfelejti, hogy otthon baj van, hogy a jég megrontotta a termést, hogy az eső rozsdásítja a búzát, hogy a fia beteg, elfelejti, hogy most egyébként huszár lovak részére épített barakban lakik, mindent elfelejt és nevet. Pedig nevetni még csak jobb, mint sóhajtozni, mikor úgyis egy a fizetés.
Ez megfigyelte fintorgásomat és a maga állapotának meghatározásában ugyancsak öntudatosnak mutatkozott. De baj van, hallod-e! szólalt meg kelletlenül, ha mindent kimosok, ami rajtam van, miben járok addig, míg a ruháim megszáradnak? No tessék, hát ez is egészen értelmes beszéd.
A poharat szótalan tette le az asztalra és némi különösebb megkülömböztetésül gyufát is hozott. Azután meredten nézve ki újból a nyitott ajtón, megint csak hallgatott. Jó sokáig tartott ez a csendesség, mígnem egyszer felém fordult: Maga tegnap délután is itt volt... Itt. Hajhaj mondta a csontos, barna ember azúta baj történt. Tudom. A malac. Dehogy az felel. Ha csak az volna baj.
Nem tudtam megállani, hogy el ne nevessem magam. Csak nem haragszol erre az ügyes fiúra? Útálatos... ismételte megvetéssel a leány. Elfintorította orrát és haragjában kiköpött maga elé a földre. Dehogy is! Van ennek esze. Van... Hazug ganef! Egy szó sem igaz abból, amit mondott. Baj az? Szemtelen hazug... Szerettem volna szembe köpni! Ezt az ügyes fiút? Ezt. Huh, be mérges valaki!
Nyitva hagyva minden ajtót, elbátorkodott a szobájáig, futva hozta vissza egyenkint a ruháit az ebédlőbe és ugy öltözködött. A diák pedig már nagyon türelmetlen volt, nagy botot forgatott a kezében s minden perczben kiszólott a másik szobából: Készen van? Még nem, csak egy kicsit még, mindjárt... Hát mi baj van, beszéljen már. Valaki van a szobában, mozgott... Ember?
Bármely perczben, de előbb el kell innét távoznom, mert megölni, azt hiszem, nem mernének, de agyonéheztetnek, s a baj az, hogy nincsen egy fillérnyi pénzem. E miatt ne aggódjék! Azonban most maradjon minden a régiben, míg én intézkedem. Ne sejtse senki az ön vallomását. Tetesse betegnek magát, s én a kórházba vitetem addig, míg más segítségben részesül.
Igy napközben eljátszunk egy kicsit. ...A fájós lábaddal... ezt már ugy mondta, hogy láttam a szemében a tájékozatlanságot, a hogy körülnézett, meg elrémült. Hanem azért, ha akkor mindjárt vége szakadt volna a dolognak, nem lett volna semmi baj. Otthon majd csak beszéltünk volna valahogy... Hanem a vendégek garázdák lettek. A mikor nem mentem vissza, kiabáltak utánam. Jösz-e már te sánta majom?
Egy sápadt képű fiúnak más kötelessége sem volt, mint ellátni a fegyver e nagy művészét kellő számú tölténymagazínnal. Eközben most is ráért diskurálni ez a mindenképen eredeti óriás, akit mindjárt az első órában megszerettem volt ritka becsületes jó szíve miatt. Nagyon sokan vannak, hogy az istennyila csiklandozza meg a talpukat... ez a baj. Különben már megettük volna őket. Majd elfogynak.
A Nap Szava
Mások Keresik