United States or France ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hozz magaddal annyi pénzt, a mennyit csak tudsz! Érted ezt? Nagyon könnyen megérthető, felelt Manó savanyú arczczal, mert a pénzre neki is nagy szüksége volt s a készlet nem volt kimeríthetetlen. Mit jelent ez? kiáltott Atlasz úr, kikapva fia kezéből a sürgönyt és újra elolvasva. Mire kell nekik a pénz? Csak nem állított föl a gróf megint parkett-gyárat vagy nem akart repczével spekulálni?
Egy csomagot a kanonok úr azonban maga vett ki a kocsiládából s fölkérte Atlasz urat, hogy megbízható emberrel rögtön küldje a szekrestyébe, mert ott fogja magára ölteni. Bizonyosan a főpapi costume, mondá Atlasz úr, tisztelettel tapogatva a csomagot.
Még anyád s, a ki jobban fél tőled, mint tőlem, a ki nem is tud gondolkozni a te fejed nélkül, még ő is ellene van e házasságnak. Mit akarsz többet? Azt akarom, hogy mondjátok meg tisztán és határozottan, mi kifogástok van ellene? Beszélek hát tisztán és határozottan, mondá Atlasz úr. Az a kifogásom van ellene, hogy koldus. Miért nem volt ez a kifogásod akkor, mikor Szádváry elvette nénémet?
Ez a kilátás kissé megvígasztalta ugyan Atlasz urat, de azzal az erős elhatározással ült a vasútra, hogy vejében többé nem fog bízni s akármilyen gróf, nem hagyja felügyelet nélkül.
Hát még sem akart elfogadni! kiáltott Atlasz úr nagy méltatlankodással. Nem fogadni el egy Atlasz Sándort! Ki az a püspök, mi az a püspök? A püspök is csak olyan pap, mint a többi, csakhogy több pénze van és vörös ruhában jár. Nagyszerű! Nem fogadhatott el, mert nagy beteg, mondá Sándor csillapítólag. Ez már más, jegyzé meg Atlasz úr megnyugodva. Miért nem mondtad ezt mindjárt?
Atlasz úr nagyon megörült a nyúlpecsenyének, melyet nagyon szeretett, és semmi kifogása sem volt az ellen, ha a plébános annyi képet festet templomába, a mennyi csak belefér. De szeretné kikötni, hogy a festő ügyesen vinné be Sándor arczképét az angyalok vagy szentek közé.
Atlasz úr tudja, hogy csak leányának köszönheti e kitüntetést; de nem haragszik, ellenkezőleg, büszke rá és el van ragadtatva. Evelinere fényes jövő vár, s általa fogja a család a legnagyobb ugrást tenni a dicsőség útján. Az öreg asszonyság szigorú korholást kap, ha néha feledékenységből Évának szólítja leányát, mint a régi időkben. Atlasz úrnak nagy tervei vannak leányával.
Bámulnak, mert nem mindennap látnak grófnét, mondá büszkén Atlasz úr, karon fogva s a hintóhoz vezetve leányát. De alig indultak meg a lovak, a mindenkitől megbámult grófné oda borult apja vállára és hangos zokogásra fakadt. Seregeknek ura! kiáltott rémülten Atlasz úr. Mi történt? Meghalt valaki? Mindnyájan egészségesek, zokogott Eveline, más a bajunk, a mi nagy bajunk.
Mondtam már, hogy ez a ház a tied, felelt Atlasz úr megállva, és én nem félek tőled, de félek a feleségedtől, mert te azt földhöz vágod, a ki őt bántja. Azon legkönnyebben lehet segítni, ha nem bántjátok őt, felelt Sándor elkomorodva. Ki akarja bántani? kiáltott Atlasz úr ijedten. Sűlyedjek el, ha bántani akarom, hiszen azért jöttem most is ide, hogy neki szolgálatot tegyek.
Mialatt Atlasz úr megismerkedett Lándsa Jenővel s nagy tisztelettel fogott kezet ez előkelő fiatal emberrel, kiben nem fia nyugalmának és becsületének megrontóját, hanem egész családjának megmentőjét látta; és mialatt a vendégek különféle csoportokra oszlottak, Klára oly ügyesen haladt végig közöttük Sándorral, csoportról csoportra megállva, és egy-egy szót váltva, hogy végre minden feltünés elkerülésével, észrevétlenűl a legvégső szobába jutottak, hol egyedül voltak.
A Nap Szava
Mások Keresik