United States or South Korea ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az asszony a napernyőjét próbálta nyitogatni mintha amögé akart volna bújni. Kétségbeesve intett a férfinak: Kiálts neki; hívjad; én nem bírok szólani. Tarcsay összetette a kezét. Csókolj meg hamar hamar... Már csak a levegőnek beszélt. Az asszony nem várt tovább. Előre szaladt; vissza, a kertbe. Itt vagyunk, jövünk! kiabálta aközben remegő hangon, lélekzete fogytán. De azért csak futott.
Elél száz esztendőt, a helyett, hogy akár holnap elvenné az Isten. A pálya-udvaron pedig sokat beszéltek a dologról. Senkinek se tetszett az, hogy olyan nagy barátságban van a kis fiu a bátyjával, aggodalmaskodtak s az egyik asszony ki is mondta nyiltan, hogy fél a szerencsétlenségtől. Nem lesz jó vége az egésznek. Annak a vadállatnak annyi esze sincsen mint egy tyuknak.
De nem veszekszem s nem keresem a házasság veszedelmét. Inkább elutazik. Inkább elutazom. S mondja, miért tart úgy a házasság veszedelmétől? Maga nem ötven esztendős. Mert tudom, hogy minden asszony elégedetlen s mindegyik az urától kéri számon, amit az élet tagadott meg tőle. Már pedig az élet mindenkitől megtagad valamit. Semmi kedvem egy örök szemrehányást hordozni ártatlanul.
Templomi hangulatban vettük körül az ágyat, a melynek magas párnáira bágyadtan hajtotta le frissen fésült csinos fejét a kicsi asszonyság. Mellette széles, puha párnán, jóllakva szuszogott ez a követelő kis állat, a kit mi sokkal szebbnek képzeltünk el, mint a milyen volt a valóságban. Az asszony szeretetteljesen hordozta végig rajtunk tekintetét, de csak visszatért a fiához.
De a négyes fogat még nagyobb örömöt okozna Sándornak, mert egyedül az övé lenne; azért vegyük meg a négyes fogatot is. Asszony, ez valóban okos tanács! kiáltott bámulva Atlasz úr. Csodálom, hogy nekem nem jutott eszembe. Meg fogjuk venni mind a kettőt! Ez lesz aztán az igazi öröm, az igazi meglepetés. Megmondom Sándornak, hogy a te eszméd volt.
És még sem csaltalak meg. Szavaimra mondom, nem. Oh! Az asszony borus, szinte sötét arccal nézi a férfit. Mintha abban az „Oh" ban a felháborodás mellett leküzdhetetlen megvetés is lett volna. Édes! Ne szólíts többet így. Egyáltalán ne tegezz. Ne tegezzen. Azt én nem tudam. És te sem tudod. Azt mink nem tudjuk. Majd megválik. Tapasztalni fogod. Látod?!
S akkortájban esett meg az, hogy a méltóságos asszony lehivatta magához a nevelő kisasszonyt s szokása ellenére ezuttal az irásos forma mellőzésével élőszóval tárgyalt vele. A méltóságos asszonynak ugyanis az volt a divatja, hogy a kisasszonynak napiparancsokban adta tudtára a mondanivalóit a kis kisasszonykák nevelésére vonatkozólag.
Amikor a szánkák megállottak s az urak kiszállottak, a két öreg elbámult a fiatalokon. Nézd, mondta Halász Karvaynak, nézd, milyen pirosak; majd kicsattan az arcuk. Karvay-papa legyintett: Hja, a fiatalság! Ezeké a világ. A szobaleány riadtan lép félre előle. Az ebédlőben a terített asztalnál már ott ül az asszony. Csak a rendes pártiját játszotta a kaszinójában s én tudtam ezt.
Hátranézett, kereste s mikor visszament és a kőkerítéshez dülve, zokogva találta, méregbe jött. Hagyd már abba! Ugy siratod, mint valami uri asszony siratná, ha csak egy volna neki. Van még otthon elég s jön még több is. Mert a szegény emberhez jön az is, a minek a gazdaghoz kellene menni... Az isten adta. Az, de a költséget nem adja hozzá.
A társaságos Jutka tudniillik tegnap óta senkit sem látott foghelyükön, a messzünnen leskelő fekete arczú herélteket kivévén, s e felett nyilván megérté, hogy Abdul khánon kívül errefelé férfinak csak lehelni sem szabad. Ez vala méltó oka Jutka asszony szívepesztő bajának.
A Nap Szava
Mások Keresik