United States or Macao ? Vote for the TOP Country of the Week !
És hogyan hagyhatták kínlódni, ahelyett hogy szabály szerint egy kegyelmes puskagolyóval megmentették volna rettentő kínjaitól? Szomorú, hogy ennyire el tudunk fásulni, de el tudunk. Jóváteszem, amit a háború e boldogtalan áldozata ellen vétettek. Odafenn majd javamra írják. Kinyomtam egy patrónt a magazinból, becsúsztattam a fegyvercsőbe és közvetlen közelből főbelőttem a szegény párát.
Tehetek amit akarok, élhetek ugy, a mint épen a legjobbnak látom, neki az mindegy. Egy kicsit elmélázott, hátradőlt a széken és sóhajtva beszélt tovább. Egy kis szeretet nagyon boldoggá tenne, nem lenne olyan üres az életem, mint most. Érzem, hogy senki se áll hozzám közel. Kár is beszélni ilyesmiről, mert csak nagyon elkeseredem s azért nem változik semmi.
Bandi bácsi, a nagyasszony édes ura, ilyen esetekben csak kívül maradt a társaságon, amelybe a felesége úgy sem lett volna hajlandó férfit bevenni. Kint pipázgatott a kertben, vagy a folyosón és félfüllel hallott néha egyet mást, amit a „bizottság" nagy zajjal tárgyalt és elhatározott.
Jókedvűen, nagyokat kacagva merítették tele a vászonvedreket, valami felette mulattathatta őket, alighanem a goszpodin Podponutschik a hadnagyuk valamiféle parancsát figurázták ki egymás között. Azután felkapták a tele vedreket és ugyanazon az úton, amelyen jöttek, eltávoztak. Tehát megtudtam, amit meg akartam tudni...
Amit te irántad éreztem, az az első perctől fogva valami egészen más volt. Gyönyörű érzés lehetett. Nagyon kivételes érzés. Annyira, hogy példátlan hűségre ösztönzött, ugy e? Ne csúfolódjál. A végén látni fogod, hogy a hűségemen semmi csorba sem esett. Engedd, hogy beszéljek. Tessék. Már rég' túl voltam igazi fiatalságomon, amikor megösmertelek.
JÁNOS: Mondja csak édes Katóka: mennyi konyhapénzt szokott adni a szakácsnénak? KATICA: Tudom is én ... ahogy jön ... egyszer 20, máskor 40 koronát ... De mért kérdi? JÁNOS: Hogy bebizonyitsam: mégis van valami jó, amit tőlem tanult ... JÁNOS: Hogy nem forintokban, hanem koronákban számit. KATICA: Ne higyje. Én ezt egy csinos és udvarias kereskedősegédnek köszönhetem.
Elég, ha a hátizsákot cipelem, a »bornyú« felfog áldoztatni és saruvá lészen változandó. Az is olyan szép lesz, mint a blúz, amit csináltál? Beszélhetsz... Többet ér az még így fuser formáiban is, mint ez a rongy, amely alól kilátszik a bőröd. Nem látszik. Összevarrtam. Ha egyet sóhajtasz, kireped tíz helyen is. Nem sóhajtok. Nem is tanácsolom.
A gazdaság mégis rendben volt mindenképen, amit annak lehetett köszönni, hogy a fiatal pár jóformán semmit sem törődött vele. Hisz ott volt Kardos, az intéző, akit az asszony gyámja a magyaróvári akadémiából hozott volt ide annakidején, az igazgató ajánlására. Erre az emberre mindent rálehetett bízni, ez mindenhez értett, mindent el is végzett, csak nem kellett az útjába állani.
Legyen nyugodt, Kedves Atyám, távollétében is szorgalmasan fogunk tanulni, nem vesztegetünk el egyetlen pillanatot se s ha Isten segit, nemsokára olyan helyzetben leszünk, hogy végre-valahára meghálálhatjuk azt a sok jót, amit értünk tett. Mindig eszünkben van, mily óriás áldozattal járt neveltetésünk s hogy Kedves Atyám a legszükségesebbet is megvonta magától, hogy jövőnket biztosítsa.
Látja mondta a gazda csak ez a portéka is, amit most ez az embör visz, tizenkét forint ára. A hajó mög lent a víz alatt. Mikor bírják fölvonni, nem tudom, Mi károm lössz, azt se tudom. Háromszáz forint-e vagy négyszáz? Úgy löhet, ötszáz. A víz alá nem láthatunk. Én mégcsak ki se mék a partra, mert még nézni se szeretöm. Hát ez szomorú dolog. Hallgattunk. Hát látja mondta megint ez nem elégtétel.
A Nap Szava
Mások Keresik