United States or Peru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem a szegény uri kisasszony forrott benne, hanem a lány, az örök lány, a minden lány, a kit szabad szóval akár összetörni, de nem szabad észre se venni. És szép volt, máskor talán nem is annyira, mint most. Magas, szálas, merész nézésű s azért mély szemű, kopott, de majdnem kihivó büszkeség volt benne, ami néha kivirul a rongyból, ha arravaló a rongy, szép asszonyforma leány, aki urnak termett.
Hallgattam az énekes szarka dalolgatását, ami az egyik bozót mögül hangzott; lestem egy nagy zöld gyíkot, amelynek a hosszúsága lehetett félméteres, hogyan csúszik a nád közt, mintha kigyó volna; egy pár keselyű vijjogott fölöttem a sötétkék égen; vagy száz lépésnyire a rádzsa fehér burnusza világított.
Másnap azzal az örömhírrel állított be házigazdájához, hogy az izzításnál biztató jeleket vett észre, ami az agg Bornemisszát olyan kimondhatatlan örömre gerjeszté, hogy fiatalos frisseséggel rohant le a lépcsőkön és majdnem a nyakába borult. Különös faragványú székébe ülve, ragyogó szemekkel figyelt minden szóra és észre se vette, hogy a ravasz José ügyesen másra terelte a beszédet.
Miklós e kérdéshez szemtelen krakélerséggel mosolygott, az asszony elpirult s ezúttal kettőzött gonddal kereste össze a skatulyák fedeleit. Miklós habozott egy ideig. Merész dolog lesz ez, ami most következik. S mi következik most? Egy azonban. Azonban... így kezdte Miklós, három ujját ökölbe fogva s kettővel gesztikulálva. Előrebocsátotta, hogy jelen állapotában nem vállalkozhat.
Még marhacsapást sem láttunk, pedig már jókora darab földet hagytunk a hátunk mögött. Se szarvasmarha nem járt itt, sem ember. Mert bizony embert sem láttunk. Felkapaszkodván egy lankás hágóra, ott egy nyírfákkal körülszegett tisztáson végre megpillantottuk az ember nyomát. Csak a nyomát és nem az embert. Egy porig leégett tanya vagy más efféle szerdék lehetett, ami itt szemeink elé került.
A »mon cousin« ágya párnája alá a legényszobában el volt dugva egy pipa, egy csúnya nagy pipa bámulatosan rövid szárral, az az enyim volt s a mi udvarunkból az ő udvarukba átjártam, hogy abból én pipáljak. Ma nem bírom el a pipát, de még a szivart sem, egyedül a vékonyra vágott és papírba öltöztetett dohány az, ami kell.
Elegáns lovagló ruha van rajta. Kezében lovagló pálca. Ami volt, azt ugyancsak elrontotta! A lovászom emlitette, hogy a Jenőke volt ... JÁNOS: Akire rávágott ... az én fiam ... a volt tanitójának a fia! KAGICA: Bocsásson meg, kedves tanitó ur, de nem tudtam, hogy ő volt.
Megpróbáltam csavarni egyet a dolgon. No, az én szegény szilvóriumom most már elegendően kikapott, Regina, adj neki pardont és ne szidd többet. Úgy sem igen van már belőle több egy-két kortyocskánál, ami pedig volt, az elmúlt. Isten hírével mars be a lyukba... sülyesszük el és hagyjuk ott. Jól van, hagyjuk ott, de igazán nem haragszol? Mondtam már, hogy egy percig sem haragudtam.
Nincs erő a mozdulatokban, ami határozottan a hiányos kiképzésre vall. A legénység nem tudja, mit tesz, az altisztek nem érnek semmit. Száz pulykát szebb rendben lehet felhajtani valahova, mint itt egy századot. Száz pulykát, uraim. Én mondom... Egy pillanatra megállt. A tisztek sorfalában csend volt, ki sem mozgott...
Brauneck körülment a lován, a front megett megállt s a traint vette szemügyre. Ott volt minden, ami kellett, podgyászkocsik, társzekerek. Ah, die Munitionswägen... Szeme szeretettel siklott végig a féltve őrzött lőszerkocsikon.
A Nap Szava
Mások Keresik