United States or Curaçao ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ez a kincstári finom cinkanál meg arra való, hogy segedelmével e császári étel utolsó csöppjét is gondosan kikanalazd a sajkábul. Azután tisztítsd ki kenyérrel, ami még benne marad. Egyrészt azért, mert ekként semmi sem megy belőle kárba, másrészt így könnyebb kimosni. A katona mindenre gondol, Regina fiam, merthogy a sajkát neki kell kimosnia.
Palit meg is gyászolta; de arról a feleségem nem tudhat. Lásd, ebben élek én... Nem tudtam, mit mondjak. Minden olyan üres és banális lett volna, ami sajnálkozás. Csak simogattam szegényt és aközben facsarodott a szívem. Gyuri bácsi legyíntett. Ez még hagyján. De mi lesz, ha majd egyszer vége lesz a háborúnak és akkor Palikának haza kellene a fogságból jönni?
Marietta szorongást érzett; szótlanul kelt fel és kiadta a parancsot a cselédjének; amikor visszajött, zavartan mosolyogva mondta: szinte megijesztesz, olyan ünnepies vagy... Bánkyné úgy tett, mintha nem is hallaná ezt a megjegyzést. Mindjárt rátért a dolgára, ami idehozta. Nézd Marietta, annyi az egész, hogy megakarlak kérni: hagyj békét az uramnak!...
Miért nem Vizaknayt, aki úgylátszik, belé szeretett, legalább néha egy negyedóráig is úgy néz rá, mint egy hű, de igen beteg kutya?... Miért nem akárkit? Miért éppen engem? Mert maga egy hónap alatt harmadszor ment ki Horváthékhoz, ami nem szokása. Mert ... mit tudom én?! Van der Kerkhoven kisasszony bizonyosan jobban tudja, mint én.
A kapitány azonban cigarettával és pohár likőrrel kinálta. Drága Mester, ami a feljelentést illeti, az egy pillanatig se okozzon önnek aggodalmat. Oh, a véletlen jó kezekbe sodorta önt ismételgette önelégülten és sokatmondó szemhunyorgatással, miközben pompásan csiszolt körmeit megcsillogtatta a művész szeme előtt.
Kényelem, nagy kényelem, hallatlan kényelem mindenben. Hely van bőven és ami fő nem siet senki. Szépen, lassan... pomáli... kényelmesen lépegetheti ezeket a lapos lépcsőket még a legköszvényesebb orosz úri láb is. Az első szoba, melybe a verandáról beléptem, alighanem ebédlő volt.
A goromba szót, ami már már a száján volt, visszanyelte. Volt esze, hogy ne puhíttassa magát; kivált efféle pálcával. Magába fojtotta, amit gondolt és eloldalgott. Kancsal gazduram pedig megkönnyebbülten dobta le a rudat és hazaballagott. Nap nap után leste azután a kisablak tájékát esténkint, de nem vett észre gyanusat.
Igaz, hogy Juliska asszony minden körmönfontság nélkül szerette, egészségesen és nyiltan, őszintén, az ingerlő kacérkodások teljes hijjával, ami nem mindig a legszerencsésebb módszer a férfiak érdeklődésének az ébrentartására. Még a divattal is csak mérsékelten törődött, a ruháit átigazíttatta, nem dobta el mindjárt a gazdagodni vágyó szabók kedvéért.
Mintha aki írta, gondolkodni sem igen birt volna a nagy szívdobogástól, ami arra kényszerítette, hogy meg megálljon írásközben és forró fejét a tenyerébe hajtsa, úgy tünődjék; szerelmes látással képzelődjék; aztán újra kezdje, folytassa az írást, még zavarosabban, még szerelmesebben. Csuda, hogy a papiros meg nem gyulad az ilyen lelki lobogástól.
Ilyen vidámságokkal vannak egymás körül s valamennyi fölkeresi a maga cimboráit, akikkel együtt szolgált s kasztokba oszlanak. A rezervistaságnak fokai vannak, kaszt, amely nem enged magával tréfázni s kiméletlenül bünteti azt, aki az egyes rangok határait átlépni meri. A büntetés meghurrázásban nyilvánul, ami annyit jelent, hogy a földre nyomják a merénylőt és megdögönyözik.
A Nap Szava
Mások Keresik