United States or Sierra Leone ? Vote for the TOP Country of the Week !
Honnan tudjam most mán én mög, hogy ki az az ellenségöm, aki kifúrta a hajómat? A gyáva! Ha haragszik rám, gyütt volna ide, vágott volna pofon. De nem, hanem az orrgyilkos éjszaka kifúrja a hajómat... Ez nem elégtétel. Nohát. A hatost eltette, ami a borért járt s kiállt a küszöbre. Szétnézett a lapos és meleg táj fölött s újból ismételte végtelen megvetéssel: Ez nem elégtétel... Ifijúr
Isten úgy akarta, ki volna, ki vele perbe szállni mer? Hát ők így inkább csak lóháton hozták a bort, kis apró lovakon, mik nem sokkal nagyobbak, mint egy jó kutya, bár hiszen a bor sem volt különb, mint a magyarországi otthon csinált ecet. Hanem ami az ételeket illeti, azok különféle ételek voltak.
Vígasztalódj, Regina, nekem is az a bajom, ami neked. Csak nem fázik a te lábad is? De bizony! Dörzsöld. Szerettem volna tudni, hogy mi viháncolni való van ezen, de nem szóltam. Azt tapasztaltam, hogy a vörös kamerád ilyenkor minden igaz ok nélkül goromba válaszokat hajlandó adni a nyájas kérdezősködésre. Ebben a pillanatban egyúttal roppant okos ideám is támadt.
Én ugyan nem vagyok ebben a véleményben, de belátom, hogy ami magát a megismerkedést illeti, ezt úgy se kerülhetjük ki ... Ennek előbb vagy utóbb meg kell történnie. Essünk hát keresztül rajta, bár nekem úgy rémlik, hogy ön nagyon is siet ... Kisasszony, én ... Pardon. Előbb foglaljon helyet. Nem ... üljön oda, egészen előre. Ha meg akar ismerkedni velünk, ne szégyeljen bennünket.
Itt van a műterem a vonalig és azontúl van a lakás. Zelma néninek, ha takarit, ide kell tennie a vásznakat, oda pedig a kottákat a pianinóra és ami még a lakáshoz tartozik. Te igaz, hogy az a fiu meg fog halni? Nézd mit látni az ablakomból. Ellátni a vérmező fölött a budai hegyekne. Itt a Svábhegy, meg a Jánoshegy. Ott meg a Hármas-határ. Ott a kis Svábhegy mögött megy le a nap.
Jönnek a lányok, meg a táncoskedvű menyecske-féle, minthogy ezeknek híradással voltak. Üzenetet vittek a legények, továbbá elszalajtották némelyik után a béresgyereket. Egy csomóba verődnek a lányok az udvarban, a legénynép pedig szivart szí odabent a szobában, ami a napot ünnepi jelentőségre emeli. S csapra van már ütve az akós hordó a konyhában, alatta tál, körülötte pedig különféle poharak.
Igaz, hogy nem világos lángszínű, hanem sötétbe árnyékolt, mint az olvasztott bronz... de mégis csak vörös. Ami különben azt illeti, hogy bármiféle rászedéstől kellenék tartanom, hát ez egyszerűen sült bolondság. Szinte resteltem, hogy ilyesmi eszembe jutott. A szalonna helyett, amelyet visszaadott, még egy karéj kenyeret szegtem neki. Elfogadta és azt is épen oly sietve ette, mint az elsőt.
Kicsit sápadtak voltak sok vízpára úszott a levegőben de azért valamennyit egészen jól ki lehetett venni. Égiháború tehát nem igen lehetett ennek a húsz-huszonöt kilométernyi távolságnak a körvonalában, ami emberi fül számára még számba jöhet. Ennélfogva... Tessék, most megint...
Ugyanaz a mosoly volt ez, amelylyel az ezresbankót szokta odadobálni a bakk asztalra: a „mindegy" mosolya. Krebsler Simon nekifohászkodott. Ha meg tetszik engedni, leülök. Még belé sem kezdtem és máris elfáradtam. Mindegy, benne vagyok. Azon kezdem, hogy van nekem kereken négy millió korona vagyonom, ami megvan. A többi, legalább is még egy millió, lóg; de felém.
Csak kikivánkozott egy kicsit, ami ellen elvégre is senkinek sem lehetett kifogása. Kiment és kissé bizonytalan lépésekkel botorkált le az istállóba, ahol a lova volt. A ködmönét nagy bölcsen, szintén magával vitte. Sebtében maga nyergelt; még csak segítséget sem: hívott, hogy meg ne súghassa valaki odabent, hogy szökik.
A Nap Szava
Mások Keresik