United States or New Caledonia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nemsokára egy nagyobb csónak jelent meg az öböl bejáratánál. Crassus követét hozta, aki megállapodott a kalózfőnökkel a váltságdíj átadásának és a foglyok kiszolgáltatásának módozataiban. Mire a nap vörös golyója elmerült a tengerben, az aedilis és barátja már az Isisről tekintettek vissza az egyre kisebbedő sziklaszigetre. Miletus felé siettek.
Az ember ilyenkor hathatósan irígykedik barlangbeli elődjére, a medvére, aki biztosan mozgott valamikor ezen a helyen és nem kellett minden sziklánál keményebb koponyájára ügyelnie. Miközben előkészületeket tettem a lefekvésre, időnként hallgatózva füleltem kifelé, engedett-e vajjon erejéből a vihar, vagy nem engedett. De bíz az nem engedett.
A másik hirtelen, szó nélkül megfordult s odább halad. Ez volt az erősebb lelkű, aki ellentállott az úrféle kísértéseinek. Emez bejött, szégyenlősen és tétovázva. Nagyon félénken ült az asztalhoz, de már a pohár bort egyhajtásra megitta, pedig oly rettentő hideg volt, hogy épen csak a benne lévő szesz tartotta vissza attól, hogy azonnal jéggé váljon.
Az öböl felől most kiáltozás támadt. Két csónak sebes iramban közeledett a parthoz s a bennülők felindultan jelentették a kalózfőnöknek, hogy kétmérföldnyire a szabad tengeren egy háromevezős gálya vetett horgonyt. Orrán aranyos farkasfej ragyog. Megérkezett a váltságdíj, kiáltott Aemilius, megölelve Caesart, aki, mintha álomból ébredt volna föl, csodálkozva nézett rá.
A következő pillanatban az ijedős Lola is meggyőződhetett róla, hogy nincs semmi komolyabb veszedelem. Mire a kocsi közelükbe ért, a műkedvelő Phaëtonnak már sikerült a felbőszült állatokat megfékeznie. A műkedvelő Phaëton, aki tilos-gyors és fölötte szabálytalan hajtásával ennyire föllázította lovait: Van der Kerkhoven kisasszony volt.
Sehol sincs inkább helyén a bölcs közmondás, hogy az okosabb enged, mint hasonló esetekben. Fekete szakálla volt dunnyogta lassankint lecsillapodva a leány és vastag orra... és veres vércseszeme... Ez volt az, aki Regina kisasszonyt először ragadta meg és leszakította melléről a ruhát... Ez volt az a disznó... Ó, ó... erre a cudarra jól emlékszem...
Már látta a szobrászt, mint egy munkagépet, amely ontani fogja az aranyakat. Pénz kellene önnek, igen tisztelt barátom? kérdezte fájdalmas vonaglással, mint aki egy nagy szerencsétlenség előérzetében vergődik; mint aki látja, hogy az emberek vakon rohannak önnön vesztükbe, mert nem ismerik sem a maguk, sem a megkivánt dolgok veszedelmes természetét.
Biz ez nem volt valami szép látvány, de csakugyan nagyon éhes lehetett, hogy így falt, mint mondom a vércse. Aki sohasem érezte, hogy mi az éhség, az hamar készen van a szigorú rosszalassal, mert fogalma sincs róla, mi fölött ítélkezik.
Ezt is sorba kell kóstolni, milyennek sikerült a kolbász, a hurka, a véres meg a májas. Hát a sültje, meg a sütött vér? Ez mind sorra kerül, váltakozva itallal. Most jó keletje van a bornak s estére kelve, átvetődik valamely tanyából egy legény is, aki jól tud citorázni. Ez bizony nem ideges embernek való muzsika, de azért ott jó az nagyon.
Ami igaz, az igaz, Piacella Virgil az ő tömör formában megszövegezett kritikai nézeteit fiától, Piacella Garibalditól szokta kölcsönözni, ettől a pápaszemes, hórihorgas, kopaszodó koponyájú, selymesszakállú, sárgabőrű esztétától, aki évek óta azon fáradozik, hogy megreformálja a művészeteket, vagy legalább is új iskolát teremtsen, mint Ruskin vagy Tolstoj.
A Nap Szava
Mások Keresik