United States or Caribbean Netherlands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Csakhogy vágott közbe lelkesülten a kapitány a mi legénységünk még mindig hiján van a disztingváló képesség legelemibb követelményeinek is. Azon kezdem, kedves jó méltóságos uram, hogy nem szégyene-e az államrendőrségnek, hogy akad egy olyan őrparancsnok, aki az alkotóművészet fölkent fejedelmét, a mi halhatatlan és büszkén szeretett ...
Jár itt valaki... Sőt nem is valaki, hanem valakik... Ketten lehetnek, amint a csendesen pusmogó rekedtes hangok csakhamar elárulták. Óvatosan föltérdeltem és markomban szorítottam a Manlichert. Nyugodtnak és biztosnak éreztem magamat a dolgomban. Nem támadok meg senkit, de jaj annak, aki támadásra kényszerít... A két ember lengyel nyelven beszélgetett.
Ida néni leborúlt az ágya fölött lévő kis feszület elé és ott áldotta sokáig az Istent, a kegyelmest, az irgalmast, aki az ő szívének szörnyű, félelmét ilyképen legalább enyhítette. Él! él! ez az egy hang, ez az egy ujjongás harsant végig az ő számára a mindenségen. És mindjárt nekiült, írt, levelezőlapokat írt Vladivosztokba, de az urával címeztette meg.
Állami erdész vagyok a kincstár egyik felvidéki több ezer holdas birtokán, ahol kocsin is néhány óráig lehet utazni, amíg valaki kiérkezik az erdőségekből. Ott is laktam az erdőkben, egy mély völgyben levő magányos érdészházban, két kerülővel és a kutyámmal. Nőtlen ember vagyok, egyik polyák kerülőm szintén, a másiknak azonban van felesége, aki mindhármunk számára főz és mos.
Két milliót? kérdezte elszörnyedve Dömötör, aki sohasem sejtette, hogy ily fejedelmi vagyon felett rendelkezik. Ugy-e drága, öreg Herkulesem, nem is tudtad, mi van a te Nórád gondjai alatt? Dömötör hálásan csókolta meg a feléje nyújtott puha, fehér, selyemsima kezet. Nos?
Elindultam suszter-vadászatra és a közeli utcában találtam is egy májsztert, aki kész volt a repedést negyven krajcárok fejében azonnal befoltozni. Be is foltozta. Csakhogy egy kicsit összébb találta húzni a bőrt, semmint kellett volna, ennélfogva éreztem, hogy a bakancs bizony szorítja a lábamat. A májszter biztatott, hogy egy-két óra alatt »kijárom« és akkor nem fog szorítani.
Sem puskalövés nem esett, sem shrapnel nem vágott le több a hátunk mögött levő erdő épen eléggé megtépázott fái közé. Rövid vártatva meghallottuk Morelli kapitány úr jeladó sípjának avizóját is. Mára schluss! kiáltott oda a mester a fülelő legényeknek elő a sajkákat, gyerekek és iparkodjék mindenki a menázsija után. Aki későn érkezik keveset kap. Laufschritt!
Elvégre, aki olyan életpályát választott magának, mint én, annak arra is lépten-nyomon el kell készülve lennie, hogy valamelyik tettenért vadorzó gyorsabb talál lenni és hamarabb röpít golyót a fejembe, mint mi az ő fejébe, punktum... eddig van és igazán nincsen tovább.
Hátha ez a leány nem is tudja, hogy odalenn a bizonyos halál leskelődik a vigyázatlanra, aki a fojtogató gázok áramlásának útjába merészkedik? Csak nem akarsz lemenni a faluba? kérdeztem, miközben ledobtam vállaimról a cókmókot és megállottam. Regina élénken fordult hátra. Szemmelláthatólag örült, hogy végre megszólaltam.
Minthogy árvaleány volt, akinek a gondjától morózus gyámja is szivesen szabadult, az esküvő hamarosan megvolt és a főhadnagy, aki az egyenruhát inkább a parádé okán szerette, semmint igazi hivatásból, minél előbb kvietált; elment úrnak a felesége pusztájára.
A Nap Szava
Mások Keresik