United States or Sweden ? Vote for the TOP Country of the Week !
A festő utána nézett s akkor sem tudta betenni az ajtót, mikor már eltünt a szemei elől. Szegény gyermek... Már nem vagyunk mi egymáshoz olyan őszinték, mint eddig, mondta egyszer a leány s megteltek a szemei könynyel. Miért? De igen... Miért nem beszél nekem többé arról, a mint gondolkozik? Olyan szép volt... De nem igaz. Nem! Ön mondja ezt? Ön? Én, beláttam.
Az ügyvéd urat keresem, mondá Hermance a fekete szemüveges úr felé közeledve. Méltóztassék belépni. Midőn a mellékszobában voltak, az ügyvéd betette az irodába vezető ajtót, s helylyel kinálta meg vendégét, ki egy gyors pillantással körültekintett, azután leült s erőltetett nyugalommal mondá: Kegyed különösnek fogja találni jövetelem okát.
Az alatt pedig, a mig megborotválkozott, rég elfeledte, hogy valaki van a könyvtárában; elment, bezárta az ajtót, megjelent az elnöki ebéden, azt végig ette és itta, legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül, s jó későre vetődött ismét haza. A mint a könyvtár ajtaján benyit, akkor hül el, hogy a történetbuvárt ott látja maga előtt. Ezt biz idezárta szépen.
Mit tegyek hát, mi baj van? Ne jőjjön ki! Nem vagyok felöltözve, czipő sincs a lábamon. Nyissa ki az ajtót, hogy világosság legyen de ne jöjjön ki. Hallani lehetett, hogy mint reszket szegény. Gergely kinyitotta az ajtót s vissza ment a szobába. A leány csendesedni kezdett, már nem félt olyan nagyon.
Az ajtót tüstént be kell szegezni és keresztvasat kell rá tenni! parancsolá hidegen, azután lassú léptekkel az első házba ment. A vérvörösen izzó tégely oldalai pattogtak az iszonyú hőségtől, az athenora nyílásain pedig koronként egész szikrazápor repült fel a tűzhely kürtőjébe. Az izzítás ezúttal egyenletes!
Az egyik fiu figyelmeztetett, hogy: ni, hogy lóg a köténye. Az bizony csakugyan eloldódott valahogy s rajta taposott, a mikor ujra bevágta maga után az ajtót, az udvar kövezetén termett s kiabált: Ide gyere! Kitekerem a nyakad! Ide gyere! A mikor senki még csak oda se hallgatott, az égre dülesztette a szemeit és körülbámult, mintha arról akarna meggyőződni, hogy nem sülyedünk-e? Nem.
Most már egészen a helyzet urának érezte magát és türelmetlenül leste, várta a tudóst. Bornemissza Lénárd a kulcsárt kiáltotta elő. Hát ilyen rendet tartasz a házban? Miért nincs e hátsó ajtó belakatolva? kérdezé. Az öreg Iván azzal mentegette magát, hogy az ajtót eddig csak faretesszel szokták bezárni.
Este leakasztotta a szegről a pisztolyt, félrelökte az asszonyt, mikor kérdezősködött, hogy mit akar, s elment. Kiment az állomásra. Itt járkált még egy keveset a perronon, bután hallgatta a táviró-gép kopogását. Mikor benézett az iroda ajtaján, a czifrasapkás főnök éppen nagyot nevetett. Ez a fejébe kergette a vérét, felszakította az ajtót s rásütötte a pisztolyt a főnökre.
Midőn annak szobájába értek s az megnyitotta előtte a mellékajtót, mely csinos, tiszta, egyszerű butorzatú helyiségbe vezetett, Dózia átlépte a küszöböt s gyors pillantással tekintett körül a szobában: Itt fogok aludni? kérdé futó, gunyos mosolylyal. Ezt jelölte ki a grófné számára. Köszönöm, viszonzá Dózia s büszkén, hidegen intett fejével és becsukta maga után az ajtót.
A sovány asszony átfonta még a szomszédját is az egyik karjával, nehogy kiessék a kocsiból s ugy kiabált a lovakra: gyihé! gyihé! A hangja rikácsolt s a kis lovacskák igazán megijedtek tőle, mert galoppban iramodtak neki a büdi kaptatónak. A csodatevő szüz asszony képe a templomban volt Büdön. A két asszony nyitva találta az ajtót.
A Nap Szava
Mások Keresik