United States or Martinique ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ha ásás közben kövekre akad, megpróbálja kipiszkálni, ha ezt nem bírja, körülássa őket és görbe irányban építi a bejárót. De ha nagyon köves a talaj, félbehagyja a munkát és más helyen próbál szerencsét. Építkezés közben egészen harkálymódra viselkedik, csakhogy a halászmadár a földbe, a harkály pedig a pudvás fába vágja a fészkét.
Ezeket az én századom kapitánya vette gondjaiba s visszaküldte őket a front mögé saját hadtápvonalainkra, ahol bizonyára gondoskodtak elhelyezésükről. Regina bólintott. Tudom, dunnyogta vállat vonva, láttam, amikor a néni elbújt. Szerencséje, hogy nem akadtak rá, de nekem ne legyen hozzá szerencsém ebben az életben. Nem akarom látni az öreg nénit... Ő sem ugrana ki bőréből örömében, ha látna.
De kifogás nem lehetett ellenük, bár azt is különösnek találták, hogy mindhárman különböző néven voltak az idegenek könyvébe beírva, annak ellenére, hogy szorosan összetartottak, mert Klára fizette a költségeket, s bőven költött, hogy okvetetlen gazdagoknak tarthatták őket, bár kiadásai miatt gyámatyjától nem egyszer kapott szidást és megrovó leveleket.
Leánya és nagyobbik fia egy telet már a fővárosban töltöttek, egy előkelő nemes családnál, hol tenger pénzt fizetett érettük; részt vettek minden bálban, a színházban páholyba jártak, korcsolyáztak, mulattak, szerepeltek, és senki sem tartotta őket zsidóknak.
Az »úr.« Sok van vele mondva nagyon, régi hosszú idők nyomán támadt ellenszenv, mely ma is él. A paraszt olyan mint a krumpli: csak sülve jó tartja némely »úr«; a paraszt meg azt mondja erre a maga vastag, sunyi és nehéz ötletével: Nem tom mér haragszanak ránk az urak, hisz nem akarjuk mink őket mögnyúzni egyszörre.
Sőt szivesen láttak, mint mérnök szerepeltem, ki ügyekben jár Genfben, s ügyes manipuláczióval méltóságod levelét is kezébe juttattam Dózia kisasszonynak. Választ azonban nem hozhattam, mert kétszer fölkeresni őket veszélyesnek tartottam. Beszéljen, beszéljen! Mondja el, hogy jött nyomukra a hölgyeknek?
És én nemcsak megmutatom, hanem néked is ajándékozom mindaddig, míg tiéd nem lesz maga az eredeti. José halvány, lesoványodott arca kigyúlt az örömtől. Lásd, kedveltem, így van az! folytatá, elkomolyodva... Klára engedelmes lány! Tudtam én azt, hogy kiverjük a fejéből azt a haszontalan fickót, mihelyt elválasztjuk őket egymástól. Szokás, nem egyéb, mint szokás.
A gyökerek keresőn tapogatva túrják a földet, a bimbók és rügyek szabályos köralakú rétegekben fejlődnek, a levelek és virágok bólogatnak és megremegnek, ha valami bántalom éri őket, az indák kutatva, puhatolódzva járnak körbe és nyulkálnak a környezetük felé. Mindezeket a mozgásokat csak a felületes ember nem láthatja meg, de aki figyeli a növényt, az mindegyre észreveheti.
Ezek a jámbor, vallásos, jóindulatú szlávok nem igen szolgáltattak rá okot, hogy gyűlöljék őket... meg is szöktek ezredeiktől ott, ahol csak tehették. Hogy lehet az, hogy ez a két nagyorosz közkatona ennyire csúffá tudta tenni a mibennünk őróluk kialakult jó véleményt? Megfoghatatlan!
Lándsa Jenő nekem jó barátom, és a ki őt bántja, engem is megsért. Nem tűröm. Érted? Nem tűröm! Elég legyen! kiáltott Sándor, Manó elé lépve. De nem elég! Nem hagyom magamat. Ez a kastély az apámé, épen oly jogom van benne nekem, mint neked. És ha én itt barátjaimat el akarom fogadni, senkinek sincs joga innen kitiltani őket. Hallgass! kiáltott Sándor. Azért sem hallgatok, felelt Manó hetykén.
A Nap Szava
Mások Keresik