United States or Solomon Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Oh édes atyám, csak te segíthetsz rajtunk. Ha én segíthetek, akkor te ne sírj, mert bizonyosan segítni fogok. Mondd hát gyorsan, mi a bajotok? Tönkre jutottunk, súgá Eveline, sírástól akadozó hangon atyja fülébe. Szerencse, hogy a hintó ajtaja be volt csukva, mert Atlasz úr bizonyosan kiugrott volna belőle. Tönkre jutottatok! kiáltá kimeredő szemekkel. Seregeknek ura! Tönkre jutottatok!
Itt a sok jó víz, nálad a szappan... egy-kettő! Én majd addig ide hátra megyek a bokrok mögé és egyedül hagylak. Jó, bólintott fejével a leány de ne menj messze! Csak annyira menj, hogy halljam a hangodat... különben nem maradok itt! Meglesz. Minden ruhámat ki fogom mosni, mert minden büdös... Nálad nélkül is tudom, hogy minden büdös, ami rajtam van, nem kellett volna fintorgatnod az orrodat.
Lásd, én mindent elfeledtem; megbántás, sérelem, harag, fájdalom, minden, minden elenyészett az erős, a halhatatlan szerelemben. Engedd visszafoglalnom helyemet oldalad mellett, hadd legyek segítőd, vigasztalód szegénységedben, nehéz munkádban. Szólj hozzám szeretettel, fogadj ismét magadhoz, uram, férjem, szerelmem, mindenem! Egészen keblére simult és vállára hajtotta fejét.
Akkor tudhatod, hogy abba pedig bemenni nem tanácsos... A leány intett, hogy ez igaz. Annyi undorító piszkot még el sem tudtam képzelni, mint amennyi ott van egy rakáson, dunnyogta útálattal de nem is a szobákba akarok én bemenni, hanem csak az udvarra, vagyis inkább az udvar végiben levő filagóriába. Ütött-kopott rongyos filagória, de a fedele nagyrészt még megvan és megvéd az eső ellen.
KATICA: Igen, mert »A gazdag koldus«-ban nincsen se alany, se állitmány, de van benne két módhatározó ... JÁNOS: Kérem ... ez szekunda ... Alany van benne, a »gazdag« és a »koldus« pedig nem módhatározó, hanem jelző ... KATICA: Az ördög vigye el a módhatározót, jelzőt, meg a többi nyelvtani csodát! Ha látta volna az én dus fürtü szegény poétámat! Még a haja is le volt forrázva.
Volt Szigeten egy énekes uri ember, a ki a bort „nem veté meg“, olvassa, ismét elolvassa a verset s nagyot csap öklével homlokára: hohó Petőfi barátom! nem innál te abból egy cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten. A kontócsinálás mesterségéről. Tekintedezs barátom uram!
Üzletnek, a tömegek izlésére, özvegyek, árvák, gyászoló közönség, dísz-sírhelyet adó törvényhatóság, hálás utókor, nemzet és Akadémia esztétikai műveltségére való tekintettel ... nos, üzletnek megjárja. Ha Dömötör úr nálunk akar dolgozni, én üzleti szempontból nem ellenzem.
Amint beesteledik és nem fog ilyen forrón sütni a nap, elindulunk. Én jól ismerem az utat vezetni foglak... jó? Mit felelhettem erre a zavaros beszédre? Majd nagyot nézne Morelli kapitány úr, ha visszajövet nem találna helyemen, hanem megtudná, hogy mint egykoriban a mese Bolond Istókja, elindultam nagy bolondjába Debrecenbe...
Minden szentekre kérem, nagyságos generális ur, kezdé a menyecske, megragadva a kezemet, tegyen irgalmat velem, szegény kétségbeesett asszonynyal, különben mindjárt a kutba ugrom. Generális ugyan nem vagyok; hanem azért parancsoljon velem, én mindent megteszek a kedvéért, a mi a katonai becsülettel összefér. Azt, azt! A katonai becsületet akarom önnél épen igénybe venni, folytatá az asszony.
Én nem érzem találva magam, azonban beszéljünk másról. Hajlandó volnál egy szivességet tenni nekem? A legnagyobb örömmel. Birtokot akarok vásárolni, s szeretném, ha eljönnél velem, midőn azt megtekintem. Szivesen, de nem értek hozzá és bámulatba ejt, hogy te, ki uradalmakkal birsz, birtokot akarsz venni. Hol? Egy szép vidéken, hol erdők vannak.
A Nap Szava
Mások Keresik