United States or Israel ? Vote for the TOP Country of the Week !
Az a körülményektől függ, ha a várőrizet számos nem leszen, s keményen vigyázni nem fog, úgy éjjel mászszuk meg a falakat, s ha a szoros vigyázat ezt nem engedné, körülveszszük és ostromolni fogjuk; ha szükség, ágyúkkal is, düledező falai nem fogják soká kiállani a tekéket. Ágyúkkal? kérdé a bámuló Paskuluj, sőt maga Kosztán is elcsudálkozék. Honnan veszed azokat?
Jung Kálmán utána forditotta a fejét. Odakint azt mondta a hölgy a szobaurnak: Jár hozzá tisztességes orvos? Holnap elküldöm az enyimet. A szénatérig gyalog sétáltak és később azt mondta a hölgy: Milyen borzasztó szemei vannak ennek a fiúnak. Így még sohase nézett senkise rám. Nem fogok aludni tudni az éjjel. Mig a szobaur visszajött, az udvarban össze-vissza beszéltek az emberek.
Úgy tetszett neki, mintha, valaha régen, már látta volna ezt az arcot, s igen drámai körülmények között. Egy sötét éjjel, valami nagy vízen, talán a tengeren ... a részletekre nem emlékezett. De úgy rémlett neki, mintha akkor mozdulatlanul feküdt volna előtte ugyanez a kedves kis teremtés ... s az arca csupa víz volt ... a könnyektől-e, vagy a köröskörül csapkodó hullámoktól?...
Szívesebben aludtam volna künn az Isten szabad ege alatt. Regina viszont makacsul megmaradt amellett, hogy okosabb, ha itt maradunk az ócska filagória fedele alatt, mert itt nem fog nyakunkba szakadni a zápor, amely ma éjjel okvetlenül le fog zuhogni. »Mert ma még nem esett« ismételte talán tizedszer is.
Oh, ti férfiak, mily telhetetlenek és önzők vagytok a tudományban. José összerezzent, mert Cynthia nevetése egészen az éjjel hallott tűzsírás-forma kacajra emlékezteté. Nem akarod teljesíteni kérésemet? kérdé tompán. Hát nem igértem az elébb! Segítelek, ha tudlak!
Tudta, hogy itt vagyok? kérdé csodálkozva Dózia. A bérkocsis mondta Eszthey Bélának, ki ugyanaz volt, ki amaz éjjel a Holcsi-házhoz vitte, s ráismert. Dózia halálsápadt lett e szavakra. Istenem, istenem! rebegte rémült hangon, úgy itt sem lesz maradásom... De hát ki elől szökdösik, s viszik ide, s tova a világban? kérdé bámulva Oroszlay. Esztheyék elől!
Persze, becsületszavamra, barátom, nyugodtan elmehet... Ha én egyszer megigérem, mérget vehet reá... Elutaztam Meránba. Nem igen nyugodtan, mert az egész uton az asszony járt az eszemben, meg ott is. A mikor a fenyők alatt zörögtettem a csontjaimat, akkor is folyton haza gondoltam s éjjel néha arra ébredtem, hogy sikoltást hallok: Ferencz! segíts!
Valamit varrogatott, de legtöbbször térdeire fektette a munkáját s lustán maga elé nézett, mintha keresne valamit a padlón. Egy öreg tudós német asszony sürgött körülötte, örökké rendezett, takarított s látható ellenszenvvel fogadott minket. Sehogy sem akarta megérteni, hogy mint fogadhat egy ilyen állapotban. S egy éjjel váratlanul közénk pottyant az uj ember.
Hogy az éj sötétjében a tengeri hajók tájékozódhassanak, már messziről láthassák a kikötőket, vagy elkerülhessék a tengerpart veszélyes pontjait, szirtjeit, azért világítólámpákra, éjjel is messzire ellátszó tűzjelekre van szükségük.
Nekem épen elég ok, hogy szégyennel gondoljak vissza arra, ami akkor éjjel történt... De annak is te vagy az oka! Megrészegedtem és annak te voltál az oka. Lehet... Nem lett volna szabad megengedned, hogy kétszer is igyam. Egy korty nem ártott volna meg... amikor unszolásodra másodszor is ittam, az már megártott.
A Nap Szava
Mások Keresik