United States or Lebanon ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hányja szemére árulását, ezt mondván neki: »Ime, a tudomány győzött. Kezemben van az Oriens minden kincse, a hatalom és bölcsesség összessége, az alchymia nagy titka, de néked nem lesz részed benne, hűtelen, áruló barát.« Bornemissza szikrázó szemekkel bólintgatott: Igen, én is így gondoltam! Annál inkább, mert ő meg mitse árthat kegyelmednek!
A mese bűbájos változatossága, pazar szinei, fantasztikus valószinütlenségei Jókai óta valósággal a mesevilágba süllyedtek vissza. Az analitikus regények sem követik Bourget valamikor annyira divatos útját, analízisük viviszekció, kegyetlen boncolása vérző sziveknek és lázadó érzékeknek. Szemere György újabban mesélni kezd. Romantikus módon, de nem ösztönös, hanem tudatos fantáziával.
Midőn meggyógyultam és szemére vetettem bűnét, ő mindent tagadott. Lázas álomnak, képzelődésnek mondta, hogy őt láttam volna s hogy kicserélte a gyermeket. Oly határozottan állította ezt, hogy magam is kezdtem kételkedni a látottakon, de nem is volt csoda!
Atlasz úr is elmondott magának mindent, a mivel ilyen esetekben bizonyára le tudta volna csillapítani akármely barátjának háborgó lelkét; de most hiába biztatta magát, hiába hitette el magával, hogy megnyugodott mindenben, hogy utoljára is jóra fordul a dolog; hiába erősítette feleségének, hogy az ilyen házasságok rendesen a legjobban szoktak kiütni, hiába bizonykolá az öreg asszonyság, hogy ő is egészen megnyugszik az Isten akaratában: mihelyt egymásra néztek, világosan látták egymás szemében, hogy magukat vagy egymást akarják ámítni, bolondítni, megcsalni, s utoljára is Atlasz úr nem találván mást, a kire megharagudjék, megharagudott a feleségére, szemére hányta, hogy Sándor tőle örökölte ostoba költői hajlamait, és miután ekképen jól megkeserítette és megríkatta az öreg asszonyságot, megveregette vállát, megbocsátott neki, s azt mondva, hogy gondolkozni akar, fogta kalapját és kiment a mezőre.
Szertelensége a jó ízlés határait surolja s a szuggesztiv kulturáltság és ösztönös kulturátlanság kevés írónkban jelentkezik olyan bizarr szuverénitással, mint Oláh Gáborban. a. j. Szemere György: Két leány. Regény. A regény, ahogy gyerekkorunkban élveztük, voltaképen kiveszett.
Piszkos kendőt szorított a szemére és csak nyafogott, mig azt nem érezte, hogy valami beleszur a fejébe a szemén keresztül, ami áthasogatja a bőrt, meg a csontot, mindent... Ilyenkor visított, amig birta s aztán erőtlenül esett vissza a földre. A két asszony megállott mellette és egymásra bámult.
A plébános jól ismerte őt s eltalálta a boldogságát fenyegető veszélyt, midőn szemére hányta Atlasz úrnak baklövéseit. Féltékenysége, az emésztő szörnyeteg, ismeretlenül szunnyadt lelke mélyében; az első hangos szó fölébresztette s azóta nem tudott töbé elszenderülni. A magyarázat, melyet a plébános adott, megnyugtatta egy időre, vagy inkább elhitette magával, hogy megnyugtatónak találja.
Te, hallja! szokta volt kihallgatáson üdvözölni Brauneck a legényeit megvasaltatom, hogy belekékülsz, te félcivil... te ágyútöltelék... te, te... tűzoltó! Ez volt az utolsó bomba. A tűzoltói titulus tizenöt napi sötét börtönt jelentett rendesen, tizenöt napi előírásos sötét börtönt, gúzsvassal és böjttel, e két kedves dologgal, mik mit sem vethetnek egymás szemére.
A Nap Szava