Ő volt az, a ki az öreg Bátori superintendens idejébeni I. O. és J.-féle villongás alkalmával, midőn t. i. e két ur három évig villongott az esperességért, az öreg püspök által saját hatalmi szavával esperesnek megtétetett. Mikor ezt az öreg Dömötör megtudta, felment gyalog Pestre, és ott kezdett contradikálni a püspöknek. Nem ilyen szegény ember való esperesnek.
Ott aztán megtudta, hogy a plébános a székvárosba utazott, a püspökhöz, s csak búcsú napján fog haza jönni. Ez kissé megnyugtatta Atlasz urat. Bizonyosan a püspöksüveges kanonokért ment, ki a templomot föl fogja szentelni, és Sándort, mint patrónust, azért vitte magával, hogy bemutassa a püspöknek. Kár volt úgy megijednie.