United States or Liechtenstein ? Vote for the TOP Country of the Week !
Utja közben egy jó barátjával, Enyingi Loránd gróffal találkozott, kit ő még Csetneken hagyott a vadászó társaságban, s csodálkozva látta a fővárosban létét. Vége a vadászatnak, mondá az, Jakab kérdő pillantására válaszolva. Mindenki elment, s holnap érkezik Veronika grófnő, ki távozásod után, azt hiszem, nagyon rosszul mulatott. Ez csak képzelődés!
Hisz itt sem teszel mást, mondá mosolyogva Enyingi. Nem szebb-e az álom, mint a valóság? különösen a bájos álom! Mond inkább a képzelődés, de ne hidd, hogy az ki fogja elégíteni ifjúságodat, s az elfecsérelt élet megbünteti magát. Ellenkezőleg, a mi szép, az mindig szép marad, s a mit képzelünk, az nem csal meg, mert magunk alkotjuk, míg a valóság rendesen keserű ébredést okoz.
Minden bizonynyal! kiáltott föl türelmetlenül Hermance. De miért kérdezősködöl most ezekről? Még pedig oly szokatlan nagy érdekkel! Előzményéül azoknak, miket mondani akarok, mert Dóziáról kivánok hosszasabban beszélni, ki nagyon boldogtalan. Több nála a képzelődés, mint a való, mondá könnyedén a grófné. Mi baja van?
Utolsó napjaiban volt annak az időnek, a mire az anyaság következik az örömökkel, a mosolygó megelégedéssel, mig a gyermek szopik, mig kapkod a levegőben, a mikor már gyermek az a sejtés, a mi most remegés, félelem, nyugtalanság és örökös halálos képzelődés. Aztán tükröt kért a bejárónétól, a kit most egy-két hónapra fogadott melléje az ura, és csinosította magát.
És örömmel látta annak közeledését leányához, s arra nem gondolt, hogy részéről lehet képzelődés is, a mit Oroszlaynál udvarlásnak tartott. A mit óhajtunk, azt rendesen hiszszük is, s ő is ama gyöngeségben szenvedett, hogy leányát minden korabeli ifjú hölgy fölé emelte.
Beszéltem vele, de ő semmit sem akar arról tudni, hogy valakit vitt volna ez utczából, miután én leszálltam fogatáról. Mi oka volna arra, hogy titkolja... Talán részedről csak képzelődés volt a látvány? mondá mosolyogva Jakab gróf. Béla nagyon komoly képpel viszonzá: Ha nem tudnám, hogy enyelegsz, komolyan megharagudnék rád e szavakért. Valóban? Tehát teljesen bizonyos vagy abban, a mit állítasz?
A dolog annyira lehetetlen volt, hogy józan értelemmel egyhamarjában föl sem lehetett fogni, és íme, mégsem volt képtelenség és nem volt képzelődés, hanem valóság: az a gyorsan hozzámsiető vézna teremtés az ő apró szemeivel, fintorgató mókus-orrával, sipka alá szorított dús vörös hajával és kevélyen előreálló mellével Regina volt, a harapós vadmacska, akinek apró foganyomát most is meg lehetett látni a kezem fején.
Ne mondja ezt, grófnő, hisz mérhetetlen az, a mit én e határozatommal veszitek! kiáltott föl zokogva Dózia, Nekem nincs más menedékem e kopár falakon kívül, s itt kell töltenem egész életemet. De miért teszi? Egészségtelen képzelődés, a mit cselekszik és azt hiszi, hogy valami hősies tettet követ el, pedig csalódik. Én gyávaságnak tartom elhatározását.