United States or Turks and Caicos Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ő a gyermek létezését tudta, sőt anyját is ismerte, ki talán elmondta neki, hogy kinek a gyermeke Dózia, ki az ő halála után jó kezekben lesz, mert Eszthey grófné megesküdött neki gyermekei boldogságára, hogy pártfogásába veszi. És talán azt is tudja fivére, ki ölte meg azt a szegény beteg asszonyt, kinek élete már úgy is csak hetekre terjedhetett? kérdé Hermance.
Feje visszaesett a párnára, kis szintelen kezecskéivel belefogózkodott a szikár, csontos karba, a melyre ránehezedett forró, lázas teste s inkább csak egészen magában, hogy csak kitalálni lehetett, de hallani nem a szavát, az anyját szólította. Az összetört asszony erre fölnyitotta a szemeit s mereven bámult rá a gyermekre. A magáé no!
Alig volt otthon, anyját sem látogatta meg, s ha néha, több hívás után, megjelent beteg-ágyánál, szótalan, szomorú volt, röviden vagy épen nem felelt a hozzá intézett kérdésekre és így igyekezett minél előbb menekülni ki a mezőre.
Miért akarod tudni? Mondd meg előbb: szereted e még most is. Tarcsay elgondolkodott. Azuttán nyilt tekintettel felelt: Szeretem, mint egy édes jó gyermeket; mint a legjobb feleséget; mint a gyermekeim anyját. Csak úgy? Nem elég ez? Edit tökéletesen beéri vele. Tartok tőle, hogy tévedsz. Mondta? Nem ilyen világosan. De én ismerem. Nemcsak rokonok, hanem igazán jó barátnők is vagyunk.
Előttem teljesen nyiltak lehetnek, mondá mosolyogva Kardos. Tudom Dózia kisasszonynak jóformán egész élettörténetét, nemcsak Holcsi úrtól, de csodálkozni fognak, ha azt mondom, hogy őt magát is ismertem kisgyermek korában. Engem ismert, mint kisgyermeket? kérdé Dózia a legnagyobb meglepetéssel. Ismertem anyját, ki halála előtt kegyedet Eszthey grófné gondjaira bizta. De hát ki ön?
Elvette a bokrétát, a mit az altisztek adtak be neki, szagolgatta a virágokat s nagy zavarban volt, mert a kocsiban erőszakosan sivítani kezdett a fiu és semmivel se lehetett rábirni, hogy leszálljon. A raktáros nagyon restelte a dolgot s mérges pillantásokat vetett a kocsiba, erre még jobban ordított s rugdosni kezdte az anyját a gyermek, a ki erővel akarta kihuzni a kocsiból.
Itt a kezem! kiáltott Sándor jókedvűen, s hatalmasan markába csapott apjának, azután megölelte anyját s vidám fütyörészés mellett elhagyta a szobát. Adj nekem is most abból a czukros gesztenyéből, monda Atlasz úr mogorván, nejéhez fordulva. Ez a szerencsétlen fiú úgy megkeserítette a szám ízét, hogy szükségem van egy kis édességre.
Az örökké megujuló történettel indul meg ez az élet is. Anyját korán veszti el, apja ujra megnősül, minélfogva elveszti apját is; a mostoha kimarja előbb az apja szivéből, aztán a házból, világgá megy támasz nélkül, apja haragjával, küzdelmek, szenvedések erdején keresztül.