United States or Norfolk Island ? Vote for the TOP Country of the Week !
Szemébe néz az »elégületleneknek«, kik minden bajért a bécsi kormányt okozzák és azt feleli nekik, hogy a nemzeti munkát magunknak kell elvégeznünk, más azt el nem végzi helyettünk. »A kisded makkból írja magas tölgyfa lesz, míg a tök soha nem emelheti fel magát a földről.« Új feladatok egész sorozatára irányozza az érdeklődést. Anglia felé mutat, mely nem pénzbőséggel kezdte, hanem munkával.
Máramarosmegye 1708 augusztus 2-ikán írja Károlyi Sándornak, «annyira jutottak már szegény lakósink, hogy meg nem adhatván quantumikat, executioval mennek tiszteink és merő tirannusi formában füstre köttetvén az lakósokat, félholtan bocsátják el, mégis semmit sem vehetnek rajtok». Az a mozgalom, mely a jobbágyokon így akarja a küzdelemre szükséges adót behajtani, többé nem nevezhető nemzetinek és elvesztette jogosultságát.
Soha! mondá szenvedélyes föllobbanással a leányka. Szabad akaratomból megyek el, s nincs hatalom, mi visszatarthasson. Ime, papiros és tinta. Írja meg ezt az elhatározását néhány sorban, hogy fedezve legyek minden eshetőség ellen.
Az előadás előtt két nappal érkezett tőle levél a szinházhoz. A titkár végigkiabálta vele a folyosókat, mig eljutott vele az igazgatóhoz. Megvan, megvan! Ki? Tóth Balázs... Direktor ur itt van Tóth Balázs. Itt a levélben... Azt irja, hogy küldjünk neki tizenhat forintot, mert másképpen nem tud följönni a darabjához. Kért ott mindenfelé pénzt, de nem adtak, hát kénytelen alkalmatlankodni...
Derűre-borúra írja most már a darabokat, sokszor nagyon felületesen és elhamarkodva, úgy hogy némelyik Tiszavirág életű, míg nem megjelenik egy napon, mint a regényírásban Jósika, itt is a valódi mester, Szigligeti Ede.
Meg fogja kapni az ötszáz forintot, csak írja meg róla az elismervényt. Mi az egy Atlasz Samunak, a zsebébe nyúlni és kifizetni ötszáz forintot? Akár föl se keljen az asztaltól. Nem olyan sürgős, öregem, mondá Boglár Kálmán csillapítótag. Holnap is elvégezhetjük. Most sokkal kellemesebb dolgunk van.
H. R. hadnagy írja az olasz harctérről az alábbi sorokat: A megszállott velencei tartományban egy olasz város határában tanyázunk. A front innen 50-60 kilométerre van; mi biztosító szolgálatot teljesítünk. Az itt elmenő hadiutat biztosítjuk az utánpótlás számára.
Ezeket irja ki öregem mondta azután ha készen van, csak szóljon. Aztán majd kijegyzem a többit. S a sötét szobából, a gyermekálom nagy békességéből, néha behallszott egy-egy fojtott hang, amint a férfi rekedtesen beszélt a leánynak. Egy-egy szék is megmozdult s nagy csend következett a lármára.
A helytartó azt írja a császárnak, hogy sok férfira és nőre akadt, akik bevallották neki, hogy keresztények. Alkonyatkor szoktak összegyűlni és énekelnek a Krisztusnak, akit ők istennek tartanak, továbbá ünnepélyes ígéretet tesznek, hogy minden tisztátalanságot és becstelenséget kerülni fognak.