United States or Republic of the Congo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nagyon lelkesen beszélt, én azonban egy szót sem értettem az egészből, mert igen messze álltam a középső fronttól. A beszéd után felharsanó hurrákból és mennydörgő éljenekből következtetve, az ezredes úr alighanem a legénység szája íze szerint szónokolhatott. Azután vezényszók hallatszottak, kivonultunk a kaszárnyából és kimasiroztunk a pályaudvarra. A fél város apraja-nagyja kísért.
Haszontalan fáradság lett volna, ha meg akartam volna vele értetni, hogy a szóbanforgó kozák szintén a rég elföldelt emberek közé tartozik, mert úgysem adott volna hitelt szavaimnak. Hagytam tehát, hogy beszéljen. Még dünnyögött valamit, de azt már nem értettem meg. Azután megdörzsölte homlokát, hátralökte fején a vörös haját és ismét kezébe vette szoknyáját, meg a szappant.
Az első mondatokat nem értettem, körülbelül húsz-huszonöt lépésnyire lehettek tőlem, közvetlenül az erdő szélén, rövid vártatva közelebb kerültek éjjeli fekhelyemhez és most már meg tudtam érteni beszélgetésüket.
Lábain a bokák fölött még erősebben meglátszott a kötelékek duzzadt nyoma, mint karjain. Nagynehezen azonban a szoknyával is elkészültem. Még csak most szólalt meg. Eddig hallgatott és hagyott magával mindent tenni. Kérlek, mondotta csendesen, miközben fejével a pajta mögött tovarohanó patak medre felé intett eredj és nézd meg, hogy ott van-e? Nem értettem, hogy mit akar. Mit nézzek meg?
Komor, megrovó, de kissé bizonytalan hangon voltak e szavak kiejtve, s a grófné gyors pillantással mérte őt végig, kinek öreg, ránczos arczát e tekintetre sötét szégyenpír borítá. Elment az eszed? kérdé azután tőle meglepetve. Így nem szokás rendez-vousra menni. Azonkívül tudod, hogy férjemet szeretem. Azt nem mondtam s nem is úgy értettem, de mire való ez az álruha?
Mind a két seb feltétlenül halálos volt. Nem sokáig kínlódhatott. Semmit sem értettem az egészből. Hogy kerül ide ez az ember, akit Regina bambának nevezett és hogyan pusztult el? Ki lőtte le? Regina bizonyosan nem. De ha ő nem hát akkor ki? Ebben a pillanatban eszembe jutott a két orosz s erre megint közel férkőzött hozzám a gyanu... de most egészen más formában...
No öreg fiu, mondtam magamnak hát csak neked is megvirrad. Egy kicsit kevesebbet iszol ezután, mert akkor tetszik tudni, ugy éltem, mint a többi pinczér; aztán hozzá se nyulsz a krajczárokhoz, a mi összegyülekezik a zsebedben, aztán jól lesz... Nem is értettem egészen a dolgot. Furcsállottam... Mivel érdemeltem meg? Hát mindegy, megtörtént, akadt párom nekem is.
Midőn a messze nyugati tájak felől heves fegyverropogás is hallható lett, őrmester úr Varga felütötte a fejét. Jól van, ez már beszéd... mormogta elégedetten. Nem értettem, hogy mire céloz. Hogy tetszik ezt gondolni? Rám nézett.
Ha nem értesz valamit, előbb kérdezd meg és csak azután nyisd ki a szádat... Tessék, ezt zsebrevághatom. Voltaképen meg is érdemeltem, mert csakugyan mást értettem a »tummel« alatt, mint amit jelent. Malacságot sejtettem, holott semmi. Bár hiszen az is bizonyos, hogy ha az imént nem hallottam volna szájáról azokat a csúnya szavakat, nem jutott volna eszembe, hogy meggyanusítsam.
Regina oly halkan dünnyögött, hogy nem értettem meg, miről beszél. Mondottál valamit? Azt mondottam suttogta félrehúzott szájjal hogy útálatos fickó azzal az ő kisasszonyosan fehér bőrével. Ki? A tiszt, aki vezeti őket. Róla beszélek. Hm... ez már megint nem egészen bizonyos jele a gyógyulásnak.
A Nap Szava
Mások Keresik