United States or Nauru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Dolgozni kezdtek természetes ösztöneim is, s ezek egy csöppet sem voltak biztatók... ösztönszerűen megéreztem, hogy ezen a helyen nem vagyok barátságos földön és semmiesetre sem vagyok biztonságban, hanem ki vagyok téve annak az eshetőségnek, hogy valamely ellenséges őrjárat mégis csak fölfedez és fogságba hurcol, ha el bír fogni. Ez ugyan nem egészen bizonyos, de lehetséges.
Borzasztó... Most, hogy Varga őrmesterrel abbahagytuk a tüzelést, ösztönszerűen arra gondoltam, hogy azoknak az embereknek odahaza szintén van édesanyjuk, aki reszkető lélekkel várja haza a gyermekét és íme, hiába várja... A szerencsétlen ott kínlódik vérében a száraz fű között és nincs aki segítsen rajta. Szörnyű sors... de szörnyű akkor is, ha minket ér. Kölcsönbe megy.
Nem bírtam kivenni, bármennyire füleltem is, Pedig éreztem, hogy ezt jó volna tudni, bár ösztönszerűen abban állapodtam meg, hogy kifelé az erdőből, kelet felé kell tartaniok. A hadnagy, aki ezt a patrouillet vezeti, bizonyosan megnézte a térképet és arról könnyűszerrel leolvasta, hogy délnek haladva, napokig sem tudna embereivel kikerülni az erdőségből.
Ez meggondolandó... és csiklandós ügy. Hadjáratban nem sokat teketóriáznak, ha a magam szakállára hagyom el a posztot és ebben engedetlenséget találnak látni elverik rajtam a port. Másfelől pedig ösztönszerűen éreztem, hogy összeköttetést kellene találnom a regimenttel, mert itt már igazán nincs semmi keresni valóm. Hol vannak már ettől a vidéktől a régóta folyó harcok!
A közelben posztoló legények mind felénk pislogattak és suba alatt, titokban röhögtek a roppant haragos mesteren, akinek egészségétől duzzadó arca ismét el volt borítva a leggyilkosabb méreggel. Ebben a pillanatban oly közel robbant szét fejünk felett egy bestia, hogy ösztönszerűen valamennyien hasra vágódtunk. Lassan felemeltem a fejemet és körülnéztem.
Én is ösztönszerűen hozzákaptam, mintha valamely mélység széléről kellett volna visszarántanom, ahová belezuhanni készültünk... Azután rövid csend... az orkán elült... Pedig csak az én fülem mondta föl néhány pillanatra a szolgálatot, az orkán tovább tombolt. Mire pár pillanat múlva ismét meghallottam a mennydörgések hangját, Regina is magához tért kábultságából és suttogva kérdezte.
Hol félóránként, hol óránként mindegyre fölriadtam és ösztönszerűen hallgatóztam... mintha éreztem volna, hogy bármily nagy csendesség vesz is körül, nem vagyok egyedül. Ez a sajátságos érzés módfelett kellemetlenül hatott rám.
Hagyta volna sorsára... Ez inkább ádáz sziszegés volt, semmint beszéd. Épen úgy hangzott, mintha egy fölingerelt kígyó sziszegett volna. Ah, aki így tud gyűlölni, attól félni kell... Ösztönszerűen hátráltam egy-két lépést. A leány észrevette. Ne ijedj meg tőlem, barátom, a te orrodat nem harapom le... Elhuzódol... pedig nincs igazad. Meg kell a dolgot érteni.
A Nap Szava
Mások Keresik