United States or Israel ? Vote for the TOP Country of the Week !


Félálomban még hallottam, hogy az eső hála istennek eleredt és elég szaporán kopogtatja nyírfám koronáját... Csak hulljon minél több ebből a nagyszerű áldásból, legalább véget vet a forróságnak és megpuhítja bakancsomat is. Finomul ázik a gonosz... Ezen a szeles és esős éjszakán csak Morelli kapitány úr volt ébren.

A nagy fehér bokréták úgy eltakarták az eget az alattok ébren álmodó szem elől, mintha visszatért volna a gályákra a tél zuzmarája, hogy a legbűbájosabb csipkefüggönynyel ékesítse a végetlen kékséget odafent. Ahol a függöny közt szeszélyes rés támadt, ott lekukucskált a felséges fényes Nap!...

Simogatta a lágy pillantásával s fátyolos lett a szeme, hogy ugy össze van törve. De kicsi helyen elférsz mondta neki, a mikor ébren találta. A leány mosolygott. Fáradtan gyöngén beszélt, a fiunak is a káposztára kellett fölmászni, hogy megértse a szavát. Fogja meg a kezem. Tartsa egy kicsit. Fázol még? Nem, csak jól esik. Szoritsa... Egészen kipirultál. Olyan vagy, mint az élet.

Attól tartottam, hogy Fröhlich néni még ébren van s nem firtattam tovább a dolgot. Számítottam , hogy ha majd magunkra leszünk, közlékenyebb lesz; úgy történt, ahogy gondoltam. Másnap, minden ápropos nélkül, egyszerre azzal állott elő: A nőegyesület báljára mégis csak el kellene mennünk. Ugyan miért, ha szabad kérdeznem? Táncolni akarok! felelte. Még ráérsz táncolni.

Már tudtok mindent, most merüljetek álomba, ha szenvedelmeimnek egy csekély része, mely elegendő volna a sírt ébren tartani, nem szállt belétek. Mind elnyugodtak a haramiák, de a hasadó hajnal már munkálódva lelte őket, az erdő rengetegében viszhangoztak fejszecsapásaik, nem mint vezérök, első szándéka volt, a nyers fákat levágva, hanem a már fekvő száraz szálfákat kurtábbra darabolva.

A szalamandra kedvtelve uszkált, lebegett a tűzárban és vakító láng sugárzott ki egész testéből. Aludj, José, aludj! Az én lángom éleszti az athenora tüzét, hogy életre keljen a szalamandra. Nem alszom! Ébren vagyok! felelé José, de másnap megint csak nem tudta, ébren volt-e, vagy álmodott. Az első mozdulata az volt, hogy a könyvekhez rohant.

Mióta a bál elkezdődött, mindössze hat órát aludt, s egyszerre úgy tetszett neki, mintha egy örökkévalóság óta volna ébren; mintha végigitta volna az összes pún háborúkat, a középkort, a reformációt, s Forgách tábornokné egész fiatalkorát. A banda áhítatosan ismélelte, amit Rác-Árokszálláson már mindenki tudott: Eltörött a hadnagy lába, Nem mehet a kaszárnyába.

Hogy tolvaj nem vagyok, azt belátják, s ha kivánják, ezt a kis táskát itt hagyom zálogba, s el fognak engedni menni... Azért legjobb, ha a főkapu felé fordulok, hol még ébren lesz valaki s kibocsát az utczára...

Bornemissza Lénárd tűnődve nézett e jelekre. Idáig csak meg tudom fejteni a jelképekbe rejtett utasításokat... Egyszerre azonban a meglepetés tompa kiáltásával ugrott fel ültéből. Ébren vagyok, vagy álmodom? suttogá izgatottan. E könyvnek minden sorát, minden betűjét már kívülről tudom! Honnan jönnek hát ez ismeretlen sorok, ez egészen új kikezdés bele? Ez csalékony káprázat! Hallucináció!

Nem helyeseltem ezt a gyertyagyújtást, de örültem neki, hogy világosságot látok. Alvásra alkalmatos a sötétség, az ébren levő embert azonban módfelett lehangolja és elfárasztja. So... hadd égjen!