United States or Nepal ? Vote for the TOP Country of the Week !


Igaz, de nem ennyit. Néhány percnyi hallgatás után Regina ismét megszólalt. Hány óra lehet? Fél kilenc felé jár. Borzasztó... A villám lecsapott. Rettenetes recsegés rázta meg a levegőt s mintha a föld is megingott volna... Regina belém kapaszkodott és megragadta a vállamat.

Hozzámlépett, megveregette vállamat és mosolyogva így szólt: Sajnálom, de erre a posztra különösen nyugodt és értelmes emberre van szükségem. Nem hagyhatok itt parasztlegényt. Önnek kell ittmaradnia. Megvigasztalhatom azzal, hogy amint lehet, azonnal berendelem. Sarkonfordult és otthagyott. Mehettem elkeseredésemmel panaszra a sóhivatalhoz... És azután csakugyan otthagytak.

És arról sem szólva, hogy nem engedett tovább aludni, hiába fordultam másik oldalamra. Megragadta a vállamat és rázott. Kelj föl és készülj elmegyünk! Hány óra? Akármennyi! Virrad és ez elég. Föl kellett tápászkodnom. Kidörzsöltem szemeimből az álmot és tétován körülnéztem. Hát bizony virradt.

Gott... annyira féltem, hogy észrevesznek és utólérnek... Megsimogatta vállamat és ezt súgta: Mit csináltam volna én nálad nélkül? Hangocskájának nagy melegsége akaratlanul is megindított. Éreztem, hogy iménti bátor önfeláldozásáért és ragaszkodásáért hálával tartozom neki. Taksálhatom egyébként annyira, amennyire akarom a hálát megérdemli. Kezembe vettem a kezét és gyöngéden megszorítottam.

Erre az aggodalmas hangú mesebeszédre azonban már nem adtam választ. Szótlanul gubbasztottam nyírfám árnyékában és szívtam a cigarettámat. Regina egy ideig szintén szótlanul tépegette maga körül a füvet, azután megvonogatta vállait, elszántan fölbiggyesztette száját és megérintve ujjával a vállamat, így szólt: Nem bánom, várok, ameddig kell, de azután veled megyek. Jól van.