United States or San Marino ? Vote for the TOP Country of the Week !


Én akkor gyenge voltam, te okát nem is képzelheted, de csak máskor hozza őt az ördög nyársom hegyére. De már ideje, vonuljunk el. S a szikla mögé bújtak a haramiák, kiki alkalmas állást keresve, mely mind lövésre, mind elrejtésökre egyiránt alkalmas. Kevés ideig vártak e helyzetben, midőn Szodoray és Ilka öt szolga kiséretében az út magasán megjelentek.

Hát a mi Bécsben nincs, nem lehet az máshol? te Bécsben alkalmasint csak tökfejekkel találkoztál, mert magad is csak azzal jöttél vissza, s még sem akarod elhinni, hogy kutyafő is lehet embervállak között, mért tanultál annyit, ha még azt sem tudod? Hiszen, kedves lelkem, nem értesz te ahhoz, én lásd sok geographiát által forgattam, mert egy egész álló esztendeig voltam Bécsben.

Tudtam, mikor még oda fönn voltam. Azt mondta, neki biztos játéka van a börzén, mert képviselő lévén, előre tudja a politikai változásokat. De nagyon megkért, hogy ne szóljak neked. Meg akart lepni téged, mikor majd legalább egy milliója lesz. Ugyan csak meglepett engem! sóhajtott Atlasz úr elkeseredve. Azt gondoltam, vele már mindent rendbe hoztam, s itt van, újra kezdi a bolondját.

Még meg is bocsátottam ideiglenesen a foltozott cudarnak pedig ugyancsak haragban voltam vele afelett való örömömben, hogy tovább mehetek innen. Pedig korán örültem.

Minden itt van, mondotta jókedvűen semmi sem hiányzik, amit rámbíztál és ami itt maradt. Csak a villamoslámpa és a gyufatartó hiányzik. Azokat elvesztettem valahol, miközben folytonosan a nyomodban jártam, mint a kopó. A vad után, akarod mondani, pedig nem is én voltam a vad, hanem te. Még egy harapást is kaptam ettől a haragos kis vadtól... Itt van nyoma a kezem fején. Mutasd! Tessék!

Fölgerjedésemben egy szempillantás alatt benn voltam a feldúlt kerti házban, abban a gyanuban élvén, hogy hátha odabenn lesi mozdulataimat a még mindig erősen a gyomromban levő harapós vadmacska... odabenn azonban csak szétzúzott bútordarabok hevertek szerteszéjjel a bemocskolt padlón. Emberi léleknek semmi nyoma.

Azt hittem, bolond véletlen, ha szinésznőnek tartják s hogy valójában nem komédiáshölgy, hanem egy édes, kedves gyermek, akit csak a szegénység dobott ezekre a nyomorult deszkákra. Nem az volna, akinek képzeltem? Én voltam a naiv, nem ő? Lám, lám. Fölhúzza az orrocskáját, mert azt hallja, hogy megházasodom! S ha úgy volna, mit tartozik ez a história?

Valahogy olyanformán éreztem magamat, mintha vétettem volna ez ellen a szegény ördög ellen, pedig semmiféle szemrehányást nem tehettem magamnak és mindenekben oly ártatlan voltam, mint egy ostoba bárány. Talán még annál is ártatlanabb és ostobább... Engeszteljem, ne engeszteljem? Miért engeszteljem, ha semmit sem vétettem?

Nem nagy virtus legázolni egy ilyen vézna kis teremtést, akinek talán fogalma sincs róla vagy, ha van is, szívesen elfelejti hogy az ő asszonyisága nemelég erős delej arra, hogy az értelmet csúffá tegye. Nem mondtam ki, amit így gondoltam... és roppantul meg voltam lepve, amikor a leány hirtelen ezzel a kérdéssel fordult hozzám: Ugy-e, ez azért volt, mert semmibe se vettél?

Oh igen, ez még a régi világból, a nagy tajtékpipás vén kecskék világából való szokás... ugyan hogy nem száradt el a kezük szára? Tehát János oldalt kerül és azt mondja halkan: Tekintetös úr. En világéletömben kórmánypárti voltam. Azt mondja erre a bíró: Azért csak hat korona a bírság. János megütődve és gondolkozva néz . Hogy nini, hát ejnye, a reggelét neki. Ez már csakugyan hogy csakugyan.