United States or Ghana ? Vote for the TOP Country of the Week !
És Klára... Mi történt vele? kérdé visszatartott lélekzettel. Róla nem tudok semmit. Most azonban vegyen kalapot és köpönyeget s jőjjön velem; legyen vége a habozásnak. Jól öltözködjék föl, mert hideg van. Hogy lépjek a grófnő elébe, ki bizonynyal megvet engem? Ne aggódjék azon. Én felelek mindarról, mondá erélylyel Veronika. Vegyen búcsút a fejedelemnőtől, s menjünk e szomorú helyről mielőbb!
Elszédültem, viszonzá az gyönge hangon, s önkéntelen betakarta arczát, mintha sírna, de szeme száraz volt, csak ajkán hallatszott belső zokogása, mi nehéz, fájdalmas sóhajban nyilatkozott. Pihenjen, én majd folytatom az olvasást, mondá Veronika. Hol is hagyta el? Nemde, valami Holcsi ügyvéd elfogatásáról s börtönben létéről szólt az ujdonság. Igen, viszonzá halkan Dózia.
Ismeri talán azt az embert? Házánál töltöttem egy évet, gyámleánya jó barátnőm volt... Milyen sorsa lehet most annak? Mintha hallottam volna már azt a nevet, mondá gondolkodva Veronika, erősen kutatva emlékezetében, míg egyszerre fölkiáltott: Ah, már emlékszem, Béla beszélt róla, midőn megjöttek atyámmal Zalánczról, hol Oroszlay grófnál voltak vadászni.
Bár úgy volna! sóhajtá Veronika de félek, hogy csalódik benne.
Ez oly szokatlan tett volt egy az ő állásában levő leánytól, hogy Jakab bámulva olvasta a meghivást, s nem tudta, örüljön-e, hogy Dózia közelébe juthat, vagy féljen attól a jelzett párbeszédtől, mit Veronika folytatni akar vele.
Hisz talán tudja, hogy Dózia néhány nap óta nálunk van s azt is sejtheti, hogyha két ifju leány sok időt tölt együtt, titkaikat ki szokták cserélni. Grófnő! kiáltott föl meglepetve a gróf, ki minden mást várt, mint a hallott bevezetés után Veronika ajkáról e szavakat, de még mindig nem tudta, mit gondoljon.
És ki tud még arról? Hermance grófnőnek megmondtam, hogy Dóziát szeretem. Szegény anyám! kiáltott föl önkéntelenül Veronika, mert már hetek óta észrevette, hogy az kerüli vele Oroszlayról a beszédet, s most megtudta annak okát. Jakab gróf sejtette e fölkiáltásban foglalt értelmet.
Mondtam már neked gyakran, hogy ők számítanak reád. Veronika szerelmes beléd, s vallomásod mérhetetlen csapás lehetett Esztheynére. Azok után, miket a grófné mondott nekem, magam is kezdem hinni, hogy valamely mélyebben fekvő oka lehetett az idegességre... viszonzá gondolkozva Jakab gróf. De hát miért is mondtad el mindazt neki, mi legkevésbbé sem tartozik rá? Ellenkezőleg!
Ez a két ember úgy szereti egymást, hogy boldogság várhat csak rájuk s miért áldozzák azt föl képzelgéseknek? mondá Veronika hévvel s igaz szánalommal hangjában. De ez ellen most már semmit sem lehet tenni, viszonzá Hermance grófnő, láthatólag megnyugodva a történtek fölött.
Enyingi ebben a nehéz időben naponkénti s majdnem egyedüli látogatója volt az Eszthey-családnak, s hordta a híreket Oroszlay kétségbeeséséről és más egyéb, a Holcsi-pörrel kapcsolatban levő eseményekről. Sok időt töltött Veronika társaságában, ki tőle szerette volna megtudni mindazt, mi szüleinél érthetetlen volt neki. Azoknak levertsége.
A Nap Szava
Mások Keresik