United States or Chad ? Vote for the TOP Country of the Week !
A kozák azonban szilaj és erős ember volt roppant erőfeszítéssel kirántotta hátracsavart jobbkarját a szorításból és akkorát vágott a vele szemben álló Pitelka Tóni arcába, hogy annak menten eleredt orrán-száján a vér.
Ez az ismételve papírra tett három szó valóban nem volt más, mint a túláradó boldogság kitörése, melynek másképen még nem lehetett kifejezést adni. Mikor Sándor a plébános kocsijára ült, hogy vele együtt a székvárosba hajtson, nem merte remélni, hogy mint Klára férje tér onnan vissza. Nem mintha atyjának ellenzésétől tartott volna.
Eveline is otthon maradt, de ő maga egyedül nem képes megfelelni az ezerféle teendőnek. Atlasz úr tehát haza siet; de bármennyire siet, útközben megáll a vásáros sátraknál, s próbából és mulatságból alkudozni kezd pántlikára, selyem kendőre s más efféle falusi piperére. A sátoros zsidó nem tudja, hogy a földesúr alkudozik vele és meg akarja csalni.
Egy ilyen leány miatt áldozza föl Veronikát? Ezt nem lehet tűrni vagy megengedni, ez ellen gyökeresen tenni kell. De mit? Jakab szabad, független és abban a korban van, hol intézheti sorsát tetszése szerint. És éppen néked nem lehet semmit tenni ellene, Berti, gondold meg ezt. De hát honnét ismeri ő Dóziát. Miféle balsors hozta őt vele össze?
Ez bolond állapot, az ember lefekszik élve, s felkel meghalva: azt se tudja, hogy jutott hozzá. Én tisztelem, becsülöm a papomat; de nem akarom, hogy miattam fáraszsza magát a bucsuztató írással. Volna az a kolera medve, megbirkóznám vele; volna hitelező, megalkudnám vele; volna tisztességes betegség, majd találnám ellenszerét; de gyalázatos sunyi halál az.
Ma még irok gyámatyámnak, s tudatom vele, hogy a fővárosba óhajtunk menni. Még pedig mielőbb! De hát miféle sürgős dolgod akadt ott egyszerre, hogy egészen megváltoztak terveid? Szeretnék multamról tudni, és arról adhat fölvilágosítást valaki, kivel beszélni szeretnék. Ki az? Esztheyné? kérdé mind nagyobb nyugtalansággal Klára, ki még soha sem látta ily kedélyállapotban Dóziát. Nem ő!
Ez oly szokatlan tett volt egy az ő állásában levő leánytól, hogy Jakab bámulva olvasta a meghivást, s nem tudta, örüljön-e, hogy Dózia közelébe juthat, vagy féljen attól a jelzett párbeszédtől, mit Veronika folytatni akar vele.
Nagy utat tett, hosszú állomásokat tartott a legény, míg a mármarosi hegyek közül ide jutott a Tisza partjára. És a mint éjszakról délnek haladt, úgy hagyogatta el régi ruháit, régi szokásait, és úgy igyekezett a többi emberhez hasonlítni, hogy vele is úgy bánjanak, mint a többi emberrel.
Még meg is bocsátottam ideiglenesen a foltozott cudarnak pedig ugyancsak haragban voltam vele afelett való örömömben, hogy tovább mehetek innen. Pedig korán örültem.
Parancsoljon velem, gróf úr. Azt hiszem, a rámbízottaknak kellően megfeleltem. Még pedig fényesen! viszonzá elismeréssel hangjában a gróf. Azonban egyre nem tudott fölvilágosítást adni, hogy hol van jelenleg az a fiatal leány, kinek keresése kiindulási pont volt mindarra, a mi azóta történt, s most még azt szeretném tudni, mi történt vele s miként lehetséges nekem őt mielőbb föltalálni?
A Nap Szava
Mások Keresik