United States or India ? Vote for the TOP Country of the Week !
Ebbeli elragadtatásában nem is vizsgálta mélyebben a hivatalról való lemondás kérdését s így nem is tudta meg, hogy Manó merész költői szabadsággal jövő időt tett a múlt helyére, a mennyiben lemondása már befejezett tény volt s nem csupán szabad elhatározásának, hanem még inkább a miniszter bizalmas fölszólításának következménye, a ki már megúnta jobb kezének hanyagságát s barátságosan tudtára adta, hogy a végkielégítés készen van számára.
Körülbelül a rendjellel, vagy valamely magas hivatallal való kitüntetésnek felelt meg. Nem phrasis az, hogy Károlyinak e pénzt «költségei fejében» igérték. Károlyi Sándor életrajza még nincs megírva, nagy érdemei és egyéniségének érdesebb sajátságai még nincsenek kellőkép megvilágítva. De a szatmári «árulás» meséjét végre valahára el kell dobnunk.
És házára kétszázezer koronányi jelzálogkölcsönt vett fel, hozományul a szerelmeseknek. Menjetek békével Sienába és legyetek boldogok. A mihez extázistól reszkető hangon kivánt szerencsét Balthazár is, a ház szolgálatkész és önfeláldozó barátja. Az ember szépen megházasodik, mindegy, ha öreg korában is, csak az a fontos, hogy magához való nőszemélyt vegyen feleségül.
Mire való volna nekem a parti és a Van der Kerkhoven papa milliói? Ez csak olyan beszéd. A pénz lehet sok, de soha se lehet elég. Akinek sok van, még többet akar. Valami ambiciónak élne; egyszer majd csak eszébe jut valami. Nagyban gyakorolná a jótékonyságot. Köszönöm. Ahhoz már önző vagyok, hogy a szegényekért föláldozzam magam.
Nagyságos, tekintetes uram! Szent a követ személye! kiálta félholtan More. De akasztófára való a haramiáé. Jegyzé meg Szirmay. Milyen erős seregetek? Kétezer ember és hatvan rézágyú. Vala ismét More felelete. És mind boszút állanak érettem. Hajdúk! Zengett Szirmay szájából, verjetek annyit a hátára, a mennyivel többet fillentett.
Klára közölte gyámatyjával, hogy Dóziát nem tudta lebeszélni a misére való menetelről, s e szerint nem maradt egyéb hátra, csellel tartóztatni őt vissza, és együtt tervet főztek ki, mi lehetetlenné tegye Dóziának a távozást... Alig volt nyolcz óra, midőn Klára heves görcsökről panaszkodott szobaleányának, s megbizta, hogy hivja be Dóziát hozzá, mert nagyon szenved.
Mert ha egy huszártiszt elköveti azt a menthetetlen ügyetlenséget, hogy egy bárányoknak való, égi szelidségü párbajban sebet kap anélkül, hogy ő viszont hachée-vá aprítaná össze az ellenfelét: a legokosabb, amit tehet, az, hogy gráciával viseli a következéseket s jó képet vág a rossz játékhoz.
Miután az ügyvédnél tett látogatása semmi eredményre sem vezetett, most tehát előtte való napi elhatározását akarta foganatosítani és Oroszlay gróffal beszélni, kiről meg volt győződve, hogy segítségére leend.
Szétugrasztott »muszik« csatangolnak az erdőségben, vigyázzon, nehogy elfogják! Szócsövet formálva tenyeremből, visszakiáltottam: Vigyázni fogok! Búcsúzóul még egyszer meglengettem sipkámat és ezzel végleg elváltam Heiszer bácsitól és az ő derék szanitéceitől. Tíz percnyi mars után már nem láttam őket. A »muszik«-ra való figyelmeztetés mindenesetre jókor jött. Nem is gondoltam efféle eshetőségre.
Inkább a dolog ritka különössége foglalkoztatott egy-egy percre okosabb megfigyelni való hiányában semmint úgynevezett ingerlő vonatkozása a jellegzetes nőiességre. Ezzel igazán nem törődtem.
A Nap Szava
Mások Keresik