United States or South Georgia and the South Sandwich Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
Miért nem kiáltottál rám, hogy buta vagyok? Hitted volna? Talán elhittem volna... Másnap. Lehet, hogy már azon az éjszakán. Azon az éjszakán nem lehetett veled beszélni. Igaz... Ittas voltam. Inkább dühös.
Igaz! mondá félre téve szivarját, megyek és te mit fogsz ma este művelni, nem jön valaki teára hozzád? Nem! Korán lefekszem, mert... Még mindig nem mult el a főfájásod? Jobban vagyok, viszonzá gyorsan a kérdett s hévvel tette hozzá: Azután a kaszinóba mégy? Talán; még nem tudom, ha kivánod, itthon töltöm az estét. De igaz, le akarsz pihenni. Igen! Tehát a viszontlátásra holnap.
Sőt, kérem mondta s a szaván hallottam, hogy mosolyog én érvényesítem is az elveimet az üzletben, csak hogy hát, kérem, módjával. Mert ugy áll a dolog, hogy tönkrementem s az apósom adta a pénzt, a mivel itt társ lettem. Ujra adta s azt mondta, hogy jó lesz mellém valami üzleti szellemet keresni, mert hogy én nem vagyok arra való ember, hogy megállják a magam lábán.
Öreg az istenért meg ne halj, míg ezen boldogtalan jelről nem tudósítottál. De az öreg hallgatott, s halkan emelve kezét mutatott a haramiára, mintha a rimánkodót ahhoz utasítaná fölvilágítás végett. Pintye Gregor, én halálos ellenséged vagyok; de most kérlek, mint csak istenemet kérhetem lelkem üdvösségéért halálom óráján, beszélj el mindent, a mit tudsz, de igazat szólj.
Rabja vagyok saját biztosságomnak és egy gyalázatos bandának, mely képes volna örökre elnémítani. Ez különös! mondá Kardos, de nem mert tovább kérdezősködni s csillapítólag mondá: Tehát ne beszéljünk többé róla.
No beszélj most, te fruska; mi igaz, hogy igaz; de úgy hazudjál, hogy mindjárt kitaposom a beledet. Tercsike, rémülten fakadt sírva. Ijedtében megnémult. De a segédjegyző bátran toppant a gazda elé. Mondtam már, hogy tisztességes szándékkal vagyok; ha Tercsi hozzám jön, elveszem. Kell e még több? Ennél több még Kancsal Pálnak sem kellett.
Vacsorázni kellene valamit. Éhes vagy? Tagadólag rázogatta a fejét. Nem vagyok... jóllaktam az ijedtséggel. Hát ez elmúlt, ne is beszéljünk róla, iparkodtam visszakanyarodni a rendes kerékvágásba nem foglalkozhatunk egy dologgal száz esztendeig. Lemegyek a forráshoz és hozok egy veder vizet. Anélkül nem lehet főzni. Én is jövök.
Mit kiván? kérdé Jakab gróf majdnem elfogultan belső izgatottságától, mert azt remélte, hogy Dóziáról tudhat meg tőle valamit. Csupán azt, hogy szóljon mellettem pár jó szót az ügyvéd úrnak, ki, nem tudom, miért bocsátott el rögtön szolgálatából, holott már évek óta házánál vagyok. Miért fordult e miatt hozzám? Én Holcsi urat alig ismerem.
Én azt hiszem, az csak képzelődés az ön részéről Jakab, mondá erőltetett mosolylyal Esztheyné Mily czél és érdek füződhetnék ahhoz a szegény leányhoz, kinek sem vagyona, sem összeköttetései nincsenek, s szülői ismeretlenek? Én pedig másként vagyok meggyőződve, ha összegezem az eseményeket attól a percztől, midőn grófné ama levelet kapta, melyben a beteg asszonyhoz hívták. Ez természetes volt.
Mindenre kész vagyok magyarázatot adni, mondá a plébános csodálkozva. Parancsoljon velem. Klárát rágalmazták, esküszöm, csak rágalomnak tartom, nem tudom, nem akarom hinni, hogy könnyelmű volt, hogy megcsalt, elámított, hogy őszinte, szerető szívembe lopta magát, csak azért, hogy palástot borítson becstelenségére.