United States or South Georgia and the South Sandwich Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !


Barátom, én nem vagyok próféta s a Jeremiásokkal nem akarok versenyezni, de mondhatom neked, hogy az öreg Rockfeller nem tud annyi csokoládét csinálni, amennyivel ezt a leányt elveszik feleségül. Féltékeny vagy , mert Terka szíves hozzá. Derék, okos, kedves leány ez; nem közönséges eszü ... Éppen az a baja, a szerencsétlennek.

Sándornak ideje sem volt a meglepetés fölkiáltására, neje hozzá lépett, mosolyogva, bizalmasan, szeretettel, mint a régi időkben, mint házasságok első napjaiban, és feléje nyújtotta mindkét kezét. Én vagyok, Sándor mondá férjéhez simulva visszajöttem, elfoglalom ismét helyemet oldalad mellett.

Már gyakran gondoltam, hogy a és szomorúság miatt szívem megszakad, de a Isten megtartott eddig, s reménylem, hogy ki is fog a kínokból menteni, azért is életem itt csak sírásból és imádságból áll. Kérem édes anyám, könyörüljön rajtam, de siessen a segedelemmel. Én csókolom a kezeit, tisztelem minden ismerőseimet és vagyok Mingyer... boldogtalan leánya Ilona.

Különben is ő szokta mindig a hazamenetellel biztatni embereit. Ebben a percben egy vállas alak ütődött belém oly vehemenciával, hogy csepp híján majdnem felborított. Azonnal ráismertem, Nagy főhadnagy úr volt, a század másik herkulesi termetű óriása. Termetre valamivel magasabb, mint őrmester úr Varga, de nem olyan izmosan vállas. Halt! Maga az, főerdőtanácsos úr? Én vagyok, főhadnagy úr!

Ha tudná, mily nehéz helyzetben vagyok... rebegte Hermance, mialatt szép szemei megteltek könnyel. Sejtem, s éppen azért tettem kivételt, és ha Dózia jól viselte volna magát, soha nem állt volna be a szomorú kénytelenség, bármeddig maradhatott volna nálam. De ismétlem, grófné, itt az én lételemről van szó!

Dehogy arra! Előtted vessem le a szoknyámat? Eredj oda a nyírfa mögé és ott vesd le és ott vedd föl ezt a megadjusztált mesterművet is nesze! Gondold, hogy én vagyok Worth az meg ott a szalonom, ahol a dámák a toiletteket fölpróbálják. Regina kacagott. Feltűnt, hogy valami félóra óta minden semmiségen kacagott, amit azelőtt sohasem tett. Hein, barátom... kár, hogy nem vagyok dáma.

Sírni, dalolni, ölelkezni, verekedni, duhaj táncot járni, az egész világot boldoggá tenni ezt szerette volna Dömötör s majdnem fülébe súgta a sarkon gesztenyét árusító kofaasszonynak: akadémikus vagyok, lelkem és sietek hírt vinni erről a feleségemnek. Először tehát arra gondolt, hogy a hírrel feleségéhez, Van Roosen bárónőhöz szalad.

De láttam, hogy Klárával egy jelentőségteljes tekintetet váltott, ki mint a sóbálvány állt helyén, egyetlen szót sem tudott kiejteni, s midőn gyámatyja elment, visszaesett székére és görcsös zokogásban tört ki, míg én vigasztalni kezdtem, de dühösen ellökött magától, s azt kiabálta, hogy én vagyok az oka a szerencsétlenségnek. Nem tudod, mit értett ezalatt? Fogalmam sincs róla.

No, agyiő szép napvilág! gondolám magamban, s föltekinték a napba; téged is utoljára látlak most. Rám pedig az a hatása van a napnak, ha bele nézek, hogy kénytelen vagyok prüsszenteni. Hefprzrszki! Abban a perczben: „drum-bum!“ egy lövés hangzik s egyikünk halva rogy össze. Az az egyik nem én voltam. Hiába is mondanám, mert nem hinnék el. Ellenfelem volt. Hogy történhetett ez?

Hadadynak borzasztóan megfájúlt a szíve. Alig bírt elmenni hazulról; de amikor elment, rohanvást rohant oda, ahol Judit várta. Szentül megfogadta magában, hogy most elmond neki mindent; hogy elszakad ettől a nyűgöző varázstól. Gyáva gazember vagyok, szidta magamagát, kínzó lelkifurdalással.