United States or Guatemala ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nincs az az igazgató, aki megférjen vele. Azzal kezdte, hogy beleszólt minden próbába, kikötött a karmesterrel s reformálni akarta az egész társulatot. Ide már csak úgy szerződtették őket, hogy a direktor kikötötte Svengali papának a visszavonulását. Ha csak beteszi a lábát a városba, a szerződés fölbomlik. Valóságos csapás rájok nézve az a vén ember. Az egész télen szerződés nélkül voltak miatta.
Előbb azonban a kis kanalat, kis villát odalopja a huncutságos vén embör a Marci tányérja alá, hogy majd örül rajta a kis kutyafékom. Avval aztán el is mén az öreg humni. Szépen elnyújtódzik és fehér hajai a fehér subaszőrbe elegyödnek. A nap mán áldozik, ép most van a földszélrül lebukóban.
Jó, hogy jössz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vén, mihaszna Iván? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsémbelt boszúsan a tudós. Nem láttam, mesterem! De, ha valamiben szolgálatodra lehetek, én is megteszem! felelé José.
Sírt, ha megforgatta a feje alatt a párnát s a térdével meglökte az ágyat s azzal aludt el, hogy leszedett a vén fiuról minden becsületet, mig mind nagyobbakat és nagyobbakat pislantott s fáradtan, inkább nyögve tudtára adta a véleményét. ... Gyula más... Abban örömöm telik... Finom szép üzlete van.
Egyszer, amig az atyafia magára hagyta a kertben, a szomszéddal határos sövény mellett pompázó vén diófa alatt a lócán, csöndes dudolászást hallott a másik kertből s erre kiváncsian kukucskált át a sövény résén.
Ha egy szót szól, följelentem magát vén vaddisznó a rendőrségen kiáltotta utána fenyegetőleg. Hogy éppen az én feleségemre éhezik a komisz kőfaragó ordította utána, amikor megtudta, hogy Dömötörnek nincsen ujabb tízezer koronája, sőt semmi egyebe nincs, mint a háza, műterme és az ott fölhalmozott márványtömbjei. A szobrász még néhány szót szeretett volna váltani asszonyával.
A koronaherczeg, ki jól ismeri a vén hadvezér katonai büszkeségét, mentegetni kezdé a királyt, hogy a nagy sietségben igy meg amugy elfelejtette Wrangel papát. Oh dehogy! szólt a vén hadvezér; sőt inkább nagyon megtisztelt, hiszen igy kezdi: „a seregeknek ura után“. Már pedig az én vagyok. Foghagyma-e inkább, mint pézsma?
Megyek, aranyom, már indulok is; csak a kendőmet hamar... így ni!... Fejére könnyű kendőt kötött; hátul, parasztmenyecskésen, csokorra csomózta; nagykendőjét a vállára dobta, még csak maga köré sem fonta. Azután indultak. Az udvaron boldogan csatlakozott hozzájok Heki, a vén vizsla; ő nélküle bizonyára hiányos lett volna ez a kis kirándulás; Heki legalább így érezte.
Legalább a bajuszos menyecske így fogta föl a helyzetet s elégedetlenségét ki is fejezte szerencsétlen nagybátyja előtt, kit többször erősen karon csípett s halkan, de nagy méreggel ügyetlen vén bolondnak nevezett. Most Manó is idején valónak látta a közbelépést.
Többé nem félt öreg katonák mérges és mustráló tekintetétől, pedig e vén harcosok az ifjú »még meleg« katonát minden mozdulatáról megismerik. Bátran nyitotta be az üvegajtót, amely fölött nagy kaszájával kifestve áll a csontos Halál. Bent már nagy forgatag volt. Különféle cselédszemélyek táncoltak a katonákkal és egy civil rezesbanda fújta rettentő módon a fújnivalót.
A Nap Szava
Mások Keresik