United States or Central African Republic ? Vote for the TOP Country of the Week !
Kétségbeesetten fia elé vetette magát s midőn ez félrelökte útjából, Klárának fordult s megátkozta őt, mint egyetlen okát fia romlásának. De Klára nem is hallgatott a tehetetlen öreg ember átkaira; az előbbi lesújtó hatástól még mindig némán, dermedten állt az ajtóban; azután megfordult, hosszú tekintettel végig nézett a folyosón s a csoportosuló alakokon, és lassan visszament szobájába.
Mit látott, mit gondolt, senki sem tudta, senkinek sem szólt róla; ritkán beszélt egy-két szót gyermekeivel, kik fölváltva folytonosan körülötte voltak; csak, a mit azelőtt soha sem tett, a hírlapokat kísérte nagy figyelemmel; minden hírlapot, mely a kastélyba járt, szobájába hozatott s mohón végig olvasott, mintha valamit keresne bennök.
Tessék, hogy a patvar vigye el.... még az ujjaim is remegnek s hol a meleg borzong végig ingerült tagjaimon, hol a hideg. Szinte ellenállhatatlan hajlandóságot éreztem, hogy ledobáljak magamról mindent és belevessem magamat ebbe a hideg vízbe. Regina végre lecsillapította kínzó szomjúságát és fölemelkedett.
És ha játékközben magán érezte a pap szelid, kérdő tekintetét, ráförmedt: No, mit les úgy rajtam, maga baziliszkus szemű?!... Ma megint volt reménység efféle évődő mulatozásra; de előbb végig kellett enni a disznótort, ami még jógyomrú embernek sem utolsó feladat lehetett. Hisz ami egy másfélmétermázsás kövér disznótól jó csak telhetett, az mind a vendégek elé került.
Komoran néz végig a tiszteken s a tisztelgés után beszédbe fog. Uraim, én elég vén ember és vén katona vagyok. Ez nem járja, ami itt megy. Én mondom. Én ma azt tapasztaltam, hogy ebben az ezredben nincs menetfegyelem, nincs tűzfegyelem, egyáltalán nincs fegyelem. Nincs itt semmi. A századoknak fogalmuk sincs arról, mint kell felvonulni a csatártűzhöz.
Bandi úr feszült figyelemmel hajolt előre és halk dörmögéssel kérdezte: Mit mond? hogy érti ezt?! Csak ahogy mondtam, fiam. Hogy attól kezdve nem...?! Nem. Soha többet. Jól értsd meg: soha többet. A fiatal férjen jeges borzongás futott végig. De hisz' szerették egymást. Szerettük. Valamikor nagyon szerettük. És Guszti-apa?! Az idős nő vállat vont.
Az asszony erre még jobban megijedt. Nem te! nem engedlek... A férfi kibontakozott s indult lefelé a lépcsőn: Menni akarok. Lenn a vizben állva várta meg, mig elővezették a lovat, fölkapaszkodott a nyeregbe s nekivágott a tengernek. Az asszony pedig végig esett a kis cseléd mellett a kövön s nyitott szemmel és hangtalanul lihegett.
No, menjen utána... Ezt mondta még néhányszor, mig ráhatározta magát az asszony, hogy nekimenjen az udvarnak. Lustán csoszogott végig a piszkos kövezeten s kopogott a tulsó ajtón.
De hát ő mit gondol róla? kérdé bámulva. Nem eresztette ki, de midőn kinyilt a kapu, ő kiosont mellette, s futott az utczán végig. A gróf utána nézett, de már messze volt, s azt hitte, valamelyik cselédleány szaladt ki a palotából. Ez valószinű lehetett volna! De hát miért ment el, s hova lett? Azt az Isten tudja, s én csak annak szeretnék nyomára jönni, hogy ment ki innét?
Ebben a pillanatban valaki kicsapta a fejük fölött belülről az ablakot s egy korsó viz ömlött a nyakukba. A hogy fölugrottak, benn iszonyu röhögés támadt. Többen is lehettek a szobában, férfiak, asszonyok vegyesen. A fiatal ember éppen csak az arczát törülte végig a kezével s egy rántással lehuzva a válláról a leány kezét, az ajtó felé indult.
A Nap Szava
Mások Keresik