United States or Romania ? Vote for the TOP Country of the Week !


Az őrnagy úr parancsára hoztuk ki mondta és besietett, mert egy vékony, ingerlő hang kiáltotta: Aladá-ár! A beteg fiú bosszúsan mérte körül az asztalt. Egyik oldalt egy sor szék volt a falnak támasztva. Előtte szorosan az asztal. Másik oldalt is egy sor szék. E mögött alig egy lépésnyi hely a korlátig. Itt kell elbotorkálnia, hogy szokott helyére, az asztal végére jusson. Egész kis kálvária.

Ha valami érdekel engem, azt nem hagyom abba, míg végére nem járok, viszonzá majdnem gyermekes kérkedéssel az ifjú, s ez igen különös dolog... A tény érdekel vagy a leány? Mindkettő! Valami titokszerűséget látok lappangani alatta s azt akarom földeríteni. Nos, hát szerencsét hozzá! mondá mosolyogva Jakab gróf s kezét nyujtá a fiatalembernek, ki sietve fordult be a palota kapuján.

Hogy másként is végződhetnék a betegség, arra nem is gondolt, már megszokta, hogy az ő betegei meghalnak. Rendbeszedte emlékében a halottait s mikor a végére jutott, odasorozta már a beteg gyermeket is.

Banaventura atya összehívta a rend tagjait, még Lőrinc frátert is odaültette a refektórium hosszú asztalának végére, hogy bölcs körültekintéssel megbeszéljék a teendőket. A gvárdián magával hozta Assisi szent Ferenc regula primitiváját, amelyet III. Ince pápa 1210-ben megerősített. Ebből felolvasta az első fejezetet, amely az engedelmességről, szegénységről és szüzességről szólott.

Atlasz úr úgy érzi, mintha fáznék, szorosan összegombolja kabátját, nagyot sóhajt s lassan visszaindul a kastély felé. Mehetsz már atta zsidaja, dörmögnek a munkások, mikor már úgyis végére jár a nap. Majd fölveti a pénze, s mégis ide a szegény ember után leskelődni, hogy lehúzhasson valamit a béréből.

Már a hosszú idő alatt minden nótának a végére járt, a régieket szedi elő s most ép annál tart, hogy az Ábrahám szomszéd mint osztotta föl a hízott libát. Sok cselédje volt az Ábrahám szomszédnak, hízott libája meg csak egy: így az elosztás nagyon sok gondot okozott s talán ezért is foglalták ezt nótás versbe falusi történetírók.

Horkoltam álmomban és azt gondoltam farkasmorgásnak; állapította meg a saját vígasztalására; azután megnyugodva sarkantyúzta meg a lecsendesült lovacskát, amely újra visszaesett békés szamártürelmébe. A szél csakugyan feltámadt és egyre söpörte a jégmorzsákat a fákról. A jegyző már vágyott volna az útja végére, de bizony az még sehol sem volt. Addig még lehetne tán egy verset bóbiskolni.