United States or Iraq ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nyugtalansága, ijedezése, melyet megérkezésekor mutatott, ismét erőt vett rajta s napról-napra növekedett és aggasztóbbá vált. Végre nem birt többé magával s mintegy tíz nappal a temetés után azzal lépett atyja elé, hogy pénzre, még pedig meglehetős sok pénzre van szüksége. Nincs, felelt Atlasz úr bágyadtan, szomorúan. De nekem okvetetlenül szükségem van rá, felelt Manó kínos zavarral.
Te magadra veszed a köpenyegemet és a holmiddal együtt utánam jössz. Verstanden? Ja, ja... verstanden! hangzott a nevető válasz, amely azonban hirtelen ismét aggodalmassá vált eredj odébb, míg fölveszem a köpenyegedet, de ne menj messze... Erre már nem is válaszoltam. Lassankint mindenhez hozzá lehet szokni még egy beteg elme kiszámíthatatlan ugrálásaihoz is. Nem leszek messze kijöhetsz.
A tigris borzasztó nagyot ugrott, neki Mohamed homlokának. Az elefánt orrmánya lecsapott rá röptében; átkapta a derekát, egyet csóvált rajta s a földhöz teremtette. A tigris elnyúlt, mint a béka. Mohamed várt egy másodpercig, azután egyet lépett előre és mielőtt a holtra vált mahout rászólhatott volna, rátette egyik felső lábát a tigris fejére.
Amikor a számadó otthon volt, akkor kevesebb ideig tartott a fincoltatás; de ha úgy talált érkezni az úrfi; hogy az öreg juhos még nem került haza, akkor annál tovább virtuskodott a leány előtt, szinte a leánynak, akitől nyilvánvalóan nehezen vált el. Pedig mit akarhatott tőle? Hisz az ilyen pusztai vadvirág nem holmi csélcsap úrfiak keblére való, ahol nagyon is hamar elhervadhat.
A népeket, akiket nem győznek felkoncolni, rabszíjra füzik, teherhordó baromnak használják, messze zord hegyek, járhatatlan rengetegek belsejébe hurcolják. Az egész falu reszketett, álmatlan éjszakákon körmeneteket jártak a fiaikat sirató anyák, az özvegyen maradt menyecskék és apátlan, csavargókká vált gyenge gyermekek.
Nyakunkon a tatárok! nyakunkon a tatárok! harsogák szerte a városban bajnok védői, s az öröm perczek alatt mindenütt halálos ijedéssé vált, a nagy templom tornyát kivévén, hol a harangozó és egyházfi még folyvást diadalmakat zengettek.
Az egész csapat megállt s a föltápászkodók le sem törülve arcukról a sarat, fásultan álltak vissza a sorba. A vállak újra egymáshoz surlódtak, mintha a szélsők tartották volna az egész sort s a lábak újra cuppogni kezdtek a sárban. Végre sápadni kezdett a homály. Hat óra lehetett. Az erdő sötét foltja egyre határozottabban vált ki a meredek hegyoldalakon.
Már pedig nem ér ez a beszéd semmit véli a bíró. Botrányt okozott kend az utcán, azért megbírságolom. Csak nem töszi tán a tekintetös úr? kérdezi János. De teszem én. Máskor ne igyon kend annyit. János félszemmel néz a bíróra. De ugyan kéröm vált most a beszéden mögissza más is a bort, nemcsak épen én. Az ember begyün a városba nagyritkán, hát egy kicsit elszórakozik. Nem olyan nagy vétök az.
Szőcsné rámeresztette a szemeit, s most már nem türtőztetve magát, dühben remegve beszélt bele a haldoklónak még vigyorgóbbá vált arczába: Ó, te hitvány személy, te... Hát ezért használtál ki ugy, mintha a belső cseléded lettem volna... Ez a jutalom... Ó, te hitvány... Most a jóbarátnőn volt a sor, hogy közbelépjen: Ne izgassa a beteget.
Alig emelkedtek ki a barátságtalan anyaföld szintjétől fél, másfél méternyire. Ahol még némi szennyes füst szivárgott ki a koromtömegekből, ott alighanem gabona vált semmivé a tűzben. Az ég makacsul sokáig az eső dacára is. Emberi lelket nem láttam sehol.
A Nap Szava