United States or India ? Vote for the TOP Country of the Week !


Olcsó kalapokat viselt, egyszerű dísszel, semmi paradicsom madár, semmi kócsag, egy kis virág vagy szalag, punktum s ezt is többnyire magaapplikálta" a „formára". Egy szó mint száz: asszony volt, derék asszony volt, takarékos, dolgos, amilyen mai napság nem minden bokorban terem.

Meg van lepetve beszédemen, de gondolja meg, hogy mi, leányok, félig el vagyunk zárva a tarka, zajos világtól s azt, a mit tudunk, sejtünk és hiszünk, jóformán magunk alkotjuk és többnyire oly ideálisnak festjük, mi nem felel meg a valóságnak, de addig, a meddig, boldogok vagyunk a csalfa képzeletben.

Egészen ép fegyvertöltények hevertek a fűben ezer meg ezer számra, vegyesen az oroszokéból és a mieinkből, összevissza, amint a katona siettében vagy hevületében egyszerre három magazint is kiránt és azok közül kettőt félredob, mert a fegyverbe csak egyet szoríthat bele, arra pedig többnyire nincs ideje, hogy a másik kettőt visszahelyezze a patrontáska rekeszébe.

Különösen Klára, ki elfogulatlanul és boldogan élvezte az utazást, míg Dóziáról nem lehetett ezt mondani, mert ő többnyire szomorú volt és kínzó sóvárgással töltötte napjait, bár ő is élvezte az utazást. De a mi igen kellemetlen volt neki, hogy észrevette, miként Klára folytonosan figyeli, sőt ellenőrzi tetteit.

A törékeny tárgyak e szörnyü pusztulása többnyire csak a legutolsó napon szokott bekövetkezni, akkor, mikor a kijózanodott vendégek már hazaszökdöstek s a házigazda, akinek végre szintén sikerült becsípnie, magára maradt a cigányokkal. Ilyenkor mindig igen érzékeny jelenetek folytak le Horváth Jóska meg a felesége között.

Tehát Holcsi ügyvédnél járt, gondolta a grófné, a «személyes ügyből» következtetve ezt a föltevést. De nem mert tovább kérdezősködni s a reggeli meglehetős egyhanguságban folyt le, mi ritkán szokott történni, mert a házasfelek többnyire csak étkezésnél látták egymást, mindketten beszédesek voltak s ilyenkor mindig találtak egymásnak mondani valót.

Egy nikkel csizmácska, félig lecsukott pici nikkel ernyő, avagy ujjnyi puttonyka. Ide többnyire vasutasok ülnek, kik gyorsan átfutnak a közeli állomásról; veszteglő utasok s öreg nyugdíjas hivatalnokok. A hosszú asztalnál tisztek ülnek. Egy pár orvos a kórházból s üdülő, gyógyuló, fáradt alakok. Némelyik még fehér kötést hord a fején vagy gázpólyát a kezén. Mind bicegve jön.

Déli harangszóra a vasfogas ernyőtartó karikája megtelik vastag, kampós botokkal. Ebéd végén voltak már, Péterffy doktor csak akkor jött. Többnyire elkésett. Egyetlen mozdulattal végigköszöntötte az asztalnál ülőket s leült az őrnagy mellé, kivel kezet fogott. A tisztek egy ütemre felugrottak. Előírás szerint, de bizalmasan tisztelegtek a törzsorvosnak.

Mindez sokkal rövidebb idő alatt történt, mint a mennyi elmondására szükséges. Alig egy pár pillanatig tartott, mialatt a vendégek, kik az egy esztendős pletykából többnyire ismerték Lándsa Jenő nevét, most e név hallatára várakozással tele, kiváncsian kezdtek csoportosúlni a beszélők körűl.

És mert a városok, többnyire még a római időkből, püspöki székhelyek voltak, vagy legalább is volt kőből épített templomuk és mert voltak még ép házaik is és főleg, mert volt fal-kerítésük, ha esetleg rossz állapotban is: amint egy kicsit rendeződtek a viszonyok, éledezni kezdtek. A lakosság maga ugyan még teljesen földmívelő volt és nem jött a városokba.