United States or Tonga ? Vote for the TOP Country of the Week !


Egy nap és egy éjjel ültem majd nem azon egy helyen, egy iszonyú szándék a másikat űzvén, s egy véres terv a másikat emésztvén el föllázadt agyamban. Nem tudtam, élet virul vagy halál dühöng-e körülem, s ha az egy éltető és gyilkoló boszú gondolatját valaki lelkemből kitéphette volna, nehezen lett volna más inger, engemet az élet folytatására ösztönöző.

Úgy tetszik, haragszik. Érti, hogy mit mond? Nem. Tovább hallgatóztunk, az öreg úr azonban távolabb volt, semhogy halkan, indulatosan elrecsegett parancsainak értelmét ki tudtam volna venni. Másfél perc múlva megértettük, hogy miről van szó. Közvetlen mellettünk egy bakagyerek alakja bontakozott ki a sötétségből. Termetes kosarat cipelt karján a fiú.

Ebben a pillanatban a leégett tanya irányában levő lankás magaslaton tőlünk körülbelül kétezer lépésnyire alig kivehető apró pontok jelentek meg a láthatár vonalában. A távolság még sokkal nagyobb volt, semhogy a talajból alig kiemelkedő pontoknál egyebet is ki tudtam volna venni, annyit azonban szabadszemmel is láttam, hogy ezek az apró pontok mozgásban vannak.

Én tudtam, hogy így van ennek a gyanakvó »vézli«-nek azonban alighanem az motoszkálhatott a vörös fejében, hogy talán nem egészen van így... és zavarodott lelkiállapotában esetleg olyasmit is elkövethetett, amit nem lett volna szabad. Nincs mire emlékezni szóltam kissé nyersebb hangon mondom, hogy nem csináltál semmi szamárságot. Intett, hogy elhiszi.

És csodálatosképpen a grófné el is ment hozzá, de hogy mit beszéltek együtt, azt én sohasem tudtam meg, csak annyit láttam, hogy a beteg hervadt arczán reménysugár csillogott s utolsó napjaiban széppé tette. Mi volt a gyermek neve? kérdé Kardos. Dózia.

Elég értelmes katona voltam rendes sorhadbeli fiatal koromban is, de soha efféléről nem hallottam, hogy a tovavonuló csapat úgynevezett »Verbindung«-nál egyébfajta embert is hagyott volna a háta mögött. Már pedig én nem voltam Verbindung, mert nem volt mit verbindolnom utánunk semmi sem következett. Én legalább nem tudtam róla és nyilván a kapitány úr sem, különben ezt is értésemre adta volna.

JÁNOS: A tanitási módszeremet Katóka ugyancsak jól megtanulta, ha a magyar nyelvtant és a számtant is igy tudta volna ... KATICA: Sőt ... el se tudtam felejteni, mindazt a haszontalan lim-lomot, amivel egykor tele tömte a fejemet. Most ne puskázza a leckét az asztal alatt, Ide figyeljen! Miről magyaráztam?

Talán nem kellett volna itthagyni... Igaz, megígértem, hogy visszajövök, aminthogy íme, vissza is jöttem, de talán mégis helyesebb lett volna, ha engedek kívánságának és vele együtt indulok útnak. Ez ellen szintén mozgásba tudtam hozni egy sereg okos érvet, benső érzésem mindazonáltal mégis az maradt, hogy nem kellett volna szegényt egyedül hagyni. Ez hiba volt... nagyon sajnáltam.

És mégis szó és búcsú nélkül akartál elhagyni? Magam sem tudtam, mit teszek... És Klára oly kecsegtetően írta le a jövőt, midőn függetlenek leszünk, tetszésünk szerint élhetünk.

Nem, azt nem tudtam, sőt alig hiszem, mert az lehetetlen azok után, mik... Én pedig biztosan mondhatom. Tegnap tudtam meg, hogy Holcsi ügyvédnek két nővére van, az egyik Obrenné, a másik egy szegénységben tengődő katonatiszt özvegye, Somorjayné. Ez egészen új előttem.

A Nap Szava

forgalmasabb

Mások Keresik