United States or Pitcairn Islands ? Vote for the TOP Country of the Week !
A jezsuita éles, kémlelő tekintetet lövellt rá félig leeresztett kékes szemhéjai alól, azután pedig körülnézett a toronyszobában. Eszerint nem szállhatok meg e házban? kérdé késlekedve. Sajnálom! Erre nem vagyok fölhatalmazva! felelé visszautasítólag. Fiatal ember! Én Leonhardusnak ifjúkorbéli bizalmas barátja vagyok! Tudom! A mester nem titkolá ezt előttem!
Nagyon boldog? kérdé elfojtott sóhajjal, fájdalmas kifejezéssel Veronika. Bizonnyal én vagyok az első, ki így szól önhöz, mindenki ellenezte eddig tervét, a ki tudott róla? Mindenki, viszonzá szomoruan Jakab. Kik voltak azok, Enyingi? Tudom, hogy ő önnek bizalmas barátja. Elmondtam neki, mert oly telve volt szivem, hogy ki kellett azt valaki előtt öntenem. De ő ellene volt tervemnek.
Ha a szerencse ellenünk fordul és úgy lesz... hogy szaladni kell mint ahogy néhányszor nekem kellett és épen akkor, amikor azt gondoltam, hogy teljes biztonságban érezhetem magam nem tudom, hogy ezeket a nehéz csizmákat nem kell-e majd lehúznod és a hátadon vinned. Efféle gyalázat énrajtam nem eshetik. Válasz nélkül hagyta az önérzetes tiltakozást és tovább sietett.
Megvallom, hogy nem tudom, mit gondoljak, mert a ki igaz uton jár, az nem titkolódzik! Kérem, grófné, beszéljen Obrennéval, mondá oly szokatlan élénkséggel Jakab, mi nála ritkaság volt, s mi már az egész társalgás alatt föltünt Esztheynének, ki koronkint meglepetve, s kutató szemekkel vizsgálta. Megkisértem, de nem hiszem, hogy a vele való találkozás valami eredményre vezetne.
Dózia fejével intett, azután halkan rebegte: Nem maradhatok itt? El kell mennem? Ez a kérdés villámütésként érte Hermancet, összerezzent és gyorsan mondá: Nem, Dózia, itt lehetetlen maradnod, sőt e perczben még nem is tudom, hova fogsz menni, de gondoskodom rólad s légy meggyőződve, hogy szeretlek s a legjobbat kivánom neked. Jó dolgod lesz a jövőben is, oly jó, mintha saját leányom volnál.
Véleménye kijelentésszerűen hangzott, s amikor így szólott: „már bocsáss meg édesem", abban körülbelül ez volt: „hallgass lelkem; azt én jobban tudom." Ő hozta össze az emlegetett „bizottságot", amelyet azután a maga képére alakított és gyúrt. Ebben nemcsak nagy ösmeretsége és rengeteg összeköttetése, hanem az is segítette, hogy olyan ozsonnákat hét vármegyében senki sem adott, mint ő.
Valamely titokzatos eredetű benső sejtelem súghatta neki, hogy attól az embertől, akinek megpillantása nem riasztotta vissza az erdőbe nem kell tartania, mert ez nem ellenség, hanem jóbarát. Micsoda különös sugallat lehetett ez ennek a boldogtalannak elhomályosodott elméjében én nem tudom.
Az úr: Igen, igen, tudom; mindez nagyon szép, de vannak az életben konvenciók... Az asszony: Amelyek közül az első az, hogy a feleség soha elhanyagolva ne legyen, egy másodpercre, egy pillanatra sem.
Foglalkoztál vele, mert előtted volt, de sem érkezése, sem távozása nem hagy emlékezetedben különösebb nyomot. Egy-két hét és vége.... Egész lényem felismerhetetlenül el fog emlékezetedben halványodni. Én ezt jól tudom, természetesnek is találom és csak azt sajnálom, hogy az én helyzetem veled szemben nem ilyen könnyű.
Sehogy sem tudom lerázni a nyakunkról, pedig gondolhatja, Kedves Atyám, hogy nem vagyok valami gyöngéd vele szemben. A szép szót nem akarja megérteni, a gorombaságra vígan szalutál. S el kell szenvednem, hogy a szinháztól hazáig folyton a sarkunkban legyen. De ebbe itt bele kell nyugodni. Berényben a szinésznők akkora kisérettel járnak az utcán, amilyennel a gerolsteini nagyhercegnő.
A Nap Szava
Mások Keresik