United States or Nauru ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem tudom, mit gondoljak, Ernesztine s majdnem azt kell hinnem, tekintve ellenszenvedet iránta, hogy segédkezet nyujtottál neki a távozáshoz, kiáltott föl bosszusan Hermance, mialatt kiugrott ágyából s öltözni kezdett. A komorna egykedvüen vonta föl sovány vállait s mondá: Ezt a bizalmatlanságot nem érdemlem meg, különösen ily jött-ment miatt... Hallgass!
Azt is tudom, hogy az adósságot ki kell fizetni. Eddig is mindig kifizettem. Azaz, hogy én fizettem ki. No hát, épen ezt akarom kikerülni. Az én adósságaimat senki se fizesse ki kegyelemből, melyért kunyorálni kell és zsebre rakni egy porczió szidást. Független akarok lenni, jogom van rá, régóta nagykorú vagyok. Attól pedig ne félj, hogy elverem a vagyonomat.
Mondta a hölgy elgondolkodva. Te is nekem. De én ugy vagyok, hogy nem tudom kivágni az embert a tájképből, melyben megláttam. Rajta marad és magával viszi. Igazán Géza: én itt körülötted ugy érzem Párist, de ugy, hogy soha Párisban ugy nem éreztem. Sajátságos. A legmesszibb dolgok olyan egymás mellett vannak. És egymásra tükröznek. Tudod Alice hogy van az? Hogy?
Veszély csak ott fenyegethet, hol te vagy, s bármily gyászos eset várna is, ha tőled megment, egy nagy lépés boldogságomra. Nem, nem, szép leányka, te itt nem maradsz, habár erőszakkal ragadlak is el. De az idő rövid, jer! Nem megyek! bár tudom, hogy elég alávaló vagy másodszor is elrabolni.
Nohát ne is legyen, mert nem tudom, mit szól majd hozzád a menyasszonyod; Zsuzsánna néninek, úgy hallom, veled is terve van már. Jézus Mária! tört ki a szegény fiatalemberből a kétségbeesés, mert nem volt nehéz kitalálnia, hogy ez a terv aligha egyezik az ő reménységével. Ha nem tudsz róla, akkor ezután is hallgass; én semmit sem szóltam, mondta az inspektor kissé megszeppenve.
Már is elkéstem; otthon kellene lennem, két órája, hogy elhagytam a házat, s ez az ebéd ideje nálunk. Akkor nem tudom, mit tegyünk. Azonban ne mondja grófné, hogy nem adtam a legjobb akarattal tanácsot. A minek azonban nem vehetem hasznát! Az nem az én hibám, hanem a körülményeké, s kérem azoknak betudni, mondá Obrenné feltünő nyugtalan hangon. Igaza van, veté oda kissé hidegen Hermance.
Tudom, de nekem a gyermekem drága, nem maga, maga semmi... Maga senki... Ha a fiam a maga szeméért meg találna halni... A nagy hangra bejött a báró. Kicsi, értelmes képü öreg ur, kis, szurós nézésü szemekkel, amikkel mintha egyszerre mindent látott volna... Hosszu, meleg pillantással mérte végig a leányt s szárazan szólott rá az asszonyra: Mi a baj? A leány felelt. Elmegyek innen.
Sőt tudom, hogy rosszul cselekedtem, de... Nos, halljuk tovább. Többet nem mondhatok, de anyámtól bocsánatot kérek. Azt hiszem, ezek után nem lesz megengedve, hogy a nagyságos asszonyt mamának nevezze, mondá Obrenné. Tudja, hogy maga csak fogadott gyermeke neki, kitől ő hálát és alázatosságot várhatott volna és dicséretes viseletet talált. Tudom, viszonzá halkan, szomorúan Dózia.
Cynthia! kiáltá José... Álom-e ez, vagy valóság? A tünemény tűzsíráshoz hasonló hangon kacagott: Oh, ti vak, setétben tapogatódzó emberek! A titkok titkát akarjátok leleplezni és nem hisztek saját szemeiteknek. Én vagyok, José, én! Tudom, miben fáradsz, de segítségem nélkül minden munkátok sikertelen!
Két óra után egy kis commotiót csinálok; bár nem tudom, hogy a nagy Széchenyi tett-e e részben némi engedményeket? de én bizony délután egy pár óráig nem ülök le dolgozni.
A Nap Szava
Mások Keresik