United States or Finland ? Vote for the TOP Country of the Week !
Tegyen belátása szerint, de nekem szerepem itt bevégződött. Teljesítettem, a mivel megbizott s miután tudja, hol van Dózia, rendelkezhetik vele, a mint jónak látja s a hogy jövőjére nézve legjobbnak tartja. Hermance mindjobban meg volt lepetve e szavakon. Ő mást várt... Elismerést, méltánylását tettének, s Oroszlay oly különös hangon beszélt, mintha... mintha kételkednék szavaiban...
És én képtelen vagyok, grófnő, részvétét meghálálni. Hisz nekem nincs módomban, hogy bármily csekélységgel viszonozzam jóságát. Ne aggódjék a fölött, Dózia. Maga nem is tudja, mily gazdag kincscsel bír, s mily választottja a sorsnak, mondá Veronika leverten... Azután gyorsan elhallgatott, mert szavai majdnem öntudatlanul röppentek ki ajkain. Dózia kissé elcsodálkozott e szavakra.
Holott pedig mindenki tudja, hogy a jó Isten csak a mezők liliomait szokta felruházni ember maga segítsen magán, ha azt akarja, hogy a mindenható Isten is megsegélje... Látnivaló, hogy aki már efféle paposkodásra is ráér, annak a szekere rúdja nem fordul kátyu felé. A másik felette örvendetes dolog az volt, hogy úgylátszik ma reggeltől kezdve teljesen kibékültem a bakancsommal.
Arról most még nem beszélek, mert határozott adataim nincsenek. De egy-két olyan nyomra akadtam, mi messze elvezet a multba s ki tudja, más irányban is miféle fölfedezésekre visz. Valami gyanuja van Holcsira? kérdé kiváncsian Enyingi. Még pedig sulyos gyanum. Ez az ember, úgy látom, mindenre képes, ha érdekei úgy kivánják.
Obrenné? kérdé meglepetve Oroszlay, mert Dóziától hallá, hogy Obrennénál volt intézetben, s onnét csalta el Klára és erre a fölfedezésre szive majdnem hangosan kezdett dobogni. Hisz’ ez csodálatos fölfedezés volt, minek szálai messze elágazhattak, s Isten tudja, hova vezettek? Megjegyezte magának a két nevet s azután kérdé: Hányadik szám alatt lakik Somorjayné? Üllői-út 24.
Én mindent megteszek, a mivel megmenthetem ezt a szegény leánykát a társadalomnak, mert nélkülem, ki tudja, mi várna rá egyedül elhagyatva... De azt remélem, hogy az, ki fejünk fölött van, s látja a hibát, bűnt és érdemet, meg fogja jutalmazni leányomban tettemet, s őt boldoggá teszi...
Hát már a csőcselék is tudja, gondolta, kellemetlen borzongást érezve egész testében, mintha egy utálatos, nyálkás állat érintette volna meg. És milyen jól vannak tájékozva, jobban mint magam. Csakugyan, ennek a fahéjszínű gazembernek igaza, van. Az utolsó játékok alatt, amikkel atyám emlékét tiszteltem meg, százhúsz gladiátorom maradt itt a téren. Mindegyik egy talentumba került.
Barátom, segítségét kérem! esedezék szorongó hangon. Tudja, mi történt tegnap? Nem, Klára, nem tudom! monda tettetett őszinteséggel. Barátom, ha lehet, segítsen, atyám egy rokonunkhoz, messze felvidékre akar küldeni hosszú, hosszú időre! monda hevesen zokogva. Nem akar elmenni, Klára? kérdezé csendesen. Szeretnék meghalni! Jól van Klára, számítson rám, önért mindent megteszek!
Tudja mit, Regina, rukkoltam ki egy indítvánnyal, abban a reményben, hogy hátha visszaugrik régebbi helyére a fejéből kihibbant szeg menjen haza oda a tanyára, ahol lakott és nézze meg. Menjek oda? Bátran mehet, nincs ott senki Megyek, de gyere te is... hangzott a gyanakvó válasz.
Végzetes tévedés! sóhajtá gyakran sírva a grófné, de férjének nem merte megvallani a tényállást, s az csak arról győződött meg, hogy felesége tudja az ő ballépését, mit azonban szerencsésen megbocsátott neki. A többivel, mint afféle könnyelmű ember, nem sokat törődött. Dózia holléte már keveset érdekelte. A Holcsinak igért negyvenezer koronát jobbnak látta megtartani magának.
A Nap Szava