United States or Cuba ? Vote for the TOP Country of the Week !
Nem folytathatták: a leventék már a közelben voltak s tisztelegtek. Vidovics észrevette, hogy Mira pirosabb, mint máskor s hogy az arca csupa ragyogás. Valami öröme volt, ugy-e? Óh, nagy örömem! Végre valahára szépen énekeltem a próbán. De, tudja, igazán szépen! Még a zenekarból is megtapsoltak. Az igazgató pedig örömében virágot hozatott. Nézze ezt a sok ibolyát!
Egy kis munkát kap öreg, otthonra. Itt a nagyságos ur valami megbizható embert keres, a ki lemásoljon egyetmást, hát én magát ajánlottam. Kényelmesen csinos kis pénzt szerezhet, csak pontosság, tudja, pontosság, az a fő... Az öreg föllélegzett s boldog mosolygás telepedett aszott, ránczos arczára. Ez már jobb motyogta. Sokkal jobb. Mikorra tetszik? Hát elvállalja?
Alig tudta elhebegni, hogy ő nem is tudta, hogy nincsen benne alany és állitmány ... JÁNOS: Csak állitmány ... JÁNOS: És ez az ur még verseket mer irni? KATICA: De mennyire, csakhogy ez után már nem hozzám, hanem ujra a barátnémhoz, az én legjobb barátnémhoz ... Hogy kissé feledjek, azóta sokat olvasok, de most már soha sem keresem a módhatározót ... JÁNOS: Pedig ezt még mindig nem tudja ...
A szárazföldön élő növény is éppen olyan szabadon és könnyen tudja mozgatni egész testét, mint a legügyesebb állat, csakhogy sokkal lassabban.
Az sem vagy, aki gondját tudnád és akarnád viselni, pedig hidd el, erre szüksége van; még az ingét is én adom ki neki reggelenkint; a nyakkendőjét én kötöm meg; a kávéját én töltöm a csészéjébe; a dolgaira és figyelmeztetem; arra én vigyázok, mit szabad neki enni, hogy el ne rontsa a gyomrát; ha mégis elrontja, én ápolom; a harisnyáit én stoppolom; ha nincs otthon, én lesem virrasztva, amíg csak meg nem jön; az ágyát én vetem meg; amikor rosszkedvű én igyekszem felvidítani, a gyerekeit én nevelem; mert ő csak szeretni tudja őket, de nevelni nem; a, garast én verem a fogamhoz, hogy semmiben se legyen hiba, hiány vagy rendetlenség; a számlákat én őrzöm, én is fizetem ki, a szabójával én alkuszom; a ruhája szövetét én választom; a cseléddel én pörlök, ha kell s én is fogadom fel; őrzöm testi lelki egészségét; keresem a kedvét mindenben; kényeztetem, mintha királyfi volna; tűröm a szeszélyeit, pedig vannak!
Tudja, akik voltak a régi időkbe hírös nagy festők, hogy úgy festeni még ma se tud senki hát a lakatosságba épen ilyen ez a mestör. A lakatost így megmagyarázván, a malacról tárgyalnak, amely tegnap megszökött az udvarról Tegnapelőtt vették a malacot s megszökött.
Oly száraz, egykedvű volt a hang, melyen szavait kiejté, hogy majdnem sértve érezte magát a feleletre. De én így nem közeledhetem hozzá! Egyelőre nem! De jobb is, ha bevárod, míg Holcsi dolga a törvényszéken lefoly. Ki tudja, miféle fölfedezések jönnek napfényre. Mi közöm Holcsi ügyéhez? kiáltott föl haraggal Jakab gróf. Az nem tartozik össze Dóziával. Azt ma még nem lehet biztosan tudni.
Ki tudja, hogy zavaros feje hol kalandozhatott. Megfordultam és visszamentem a bokrok mögé. Ne lásson ott, ha öntudata ismét visszatér és képessé teszi a figyelemre. Egy darabig csend volt. Hallottam, miközben ismét leültem előbbi helyemre a fűbe, hogy az ing kimosása elkezdődött. Csakhamar egy halk kacajt is fölfogott a fülem. Jé, mein Gott... ez nagyon rongyos. Ki nevet ott?
Hisz talán tudja, hogy Dózia néhány nap óta nálunk van s azt is sejtheti, hogyha két ifju leány sok időt tölt együtt, titkaikat ki szokták cserélni. Grófnő! kiáltott föl meglepetve a gróf, ki minden mást várt, mint a hallott bevezetés után Veronika ajkáról e szavakat, de még mindig nem tudta, mit gondoljon.
Oly reményekben, melyeknek teljesülése felől ő maga is már ingadozni kezdett hitében és nem egyszer gondolt ama másik szép leányra, Dóziára, kire ő hívta föl Jakab figyelmét, s ki azt az életben soha sem látta volna, ha ő nem bizza meg annak keresésével. Ki tudja, nem lesz-e ez a meggondolatlan bizalom végzetes Veronikára nézve?
A Nap Szava
Mások Keresik