United States or Romania ? Vote for the TOP Country of the Week !
No de, kérem a tekintetes urat, viszonzá az apát, tessék csak azt venni, milyen messze akarnak menni azok az atyafiak, mikor most már azt sem tartják szükségesnek, hogy a főpásztornak bejelentessék, ha valamelyik hive egyik vallásból átmegy a másikba.
János most már ezért a »geleb«-be nyúl, mert ekkora összeg leginkább csak papirpénzzel fizetendő. No hanem mondja vidáman, amint a pénzt az asztalra teszi ez az utolsó. Többet már nem lesz egymással bajunk a hernyó miatt, tekintetes uram. Hát bizony mondja a bíró erre hamarább is rájöhetett volna kend. Takaríttatni kell a fákat, aztán akkor nincsen bírság.
Nem nyughatott, keresztül furakodott a zártszékéről a zsufolt házon, hogy hazamegy, azt megnézi. Otthon a szállása ajtaján csenget. Az inas belülről kikiált: „nincs itthon a tekintetes ur, a szinházba ment.“ A tudós erre nagy mormogva megfordul s visszamegy a szinházba, az egész uton azon töprengve, hogy hogyan találja ő már most meg azt, a kit keres annyi ember között.
Nagyságos, tekintetes uram! Szent a követ személye! kiálta félholtan More. De akasztófára való a haramiáé. Jegyzé meg Szirmay. Milyen erős seregetek? Kétezer ember és hatvan rézágyú. Vala ismét More felelete. És mind boszút állanak érettem. Hajdúk! Zengett Szirmay szájából, verjetek annyit a hátára, a mennyivel többet fillentett.
Tekintetes Magistratus! én valóban átlátom, mily nagy dicsőségben akar részesíteni, de egy esztendeig herczegeket, grófokat borotváltam Bécsben, mégis soha sem vágtam le csak egy csirke nyakát is, efelett a halhatatlan hírű Pare Ferencz, a chirurgiáról és borbélymesterségről irt bölcs munkájában semmi útmutatást sem ad lenyakazásra, tehát megvallom, hogy igen gyenge vagyok ezen munka teljesítésére, s könyörgöm alázatosan, méltóztassék azt valamely erősebb emberre bízni.
Jaj nagyságos tekintetes uram, én csak azt tartom; nem mindig tér oda az ember, a honnan jött; és azért magammal viszem a magamét. Vala a czigánynak okos felelete.
Az orvosnak ugy tetszett, mintha nagyon ismerős volna az a város, a melyet a közelben lát. Nini, hol járunk már? Hát csak itt vagyunk még Léta mellett. Hát hogy a ménkübe lehet az? Csak ugy biz' a, hogy láttam, milyen jóizüen aluszik a tekintetes ur, nem akartam, hogy a döczögős ut fölrázza az álmából.
Gebe sem volt rest; felkapta rozoga puskáját s odadurrantott vele egy áthúzó varjura. Persze, hogy elhibázta. De a kutyák rögtön szanaszét futottak. A kuvaszok ijedten; a vizsla abban a hitben, hogy „apportirozni" kell neki valamit; a két dakli meg arra gondolhatott, hogyan srétezte meg őket a minap tekintetes Gebe írnok úr, nyúl helyett.
A megszólítottak fölemelék pálczáikat, More hol egyik, hol másik oldalra vonogatta vállát, és pislogva felelt. De nagyságos tekintetes uram, úgy hiszem, hogy mégis csak ezer ember és harmincz réz ágyú.
A Nap Szava
Mások Keresik