United States or Kosovo ? Vote for the TOP Country of the Week !
Menekedjél meg ősz vitéz, itt a boszú ideje, melyet én hőbben karolok át, mint Szodoray úrfi most, ha lehetne, szép hugodat ölelné; de arról már rég hegedült szent Dávid. Most vizsgálta élesebben a lovagot Szirmay s a legmélyebb harag veresíté egyszerre arczait, azt megösmervén, s így szóla gyorsan, részint hozzá, részint a néphez intézve szavait: Gonosztévő, te mertél ide jönni.
Most nincs időm a megfoghatatlan esetről tovább beszélni, de annyit mondhatok, hogy különös szinben tünik föl az a ház, hol ilyen történhetik, és te magad, kinek közvetetlen szomszédságából valaki éjnek idején távozhatik.
Te izé... fiú... was soll i sagen... hogy is mondjam?... dunnyogta maga elé, állandó mosolyra húzódó szájjal, miközben egyre szaporábban fújta ki vérpirosra tüzesedett ajkai közül a levegőt mit is akarok mondani? A furcsa grimace-okon, amiket vágott, akaratlanul is mulatnom kellett. Jóideje nem produkálta ezeket a mókusszerű fintorgatasokat, elszoktam tőlük.
Ránk fér, kedvesem, én is csak egy félóra óta vagyok ébren. Legalább jól aludtál? Köszönöm, jól. És te? Én is. Akkor minden rendben van. Most el fogunk menni a tóhoz és megmosdunk, még pedig alaposan, mert ez is ránk fér. De leszel szíves nem beletörölközni az ingedbe, mint tegnap, hanem majd ezt használjuk törölközőnek. Kikeresett a cókmókból egy darab színes vásznat és mosolyogva felmutatta.
Igazán, szólt elámulva a nagyhitü férfiu. No, ugyan ezt nem hinném, ha te nem mondanád! S igazán odaszur a czuczával a török fejhez, s kanyargattatja magát a fa-lovon? Csodálatos passziói vannak ezeknek a nagy férfiaknak. Hanem azért csak mégsem ült rá a fa-lóra, hanem inkább olyan helyre óhajtozott, a hol valami enni és inni valót adnak.
Te pedig vesd le a kalapodat, Dózia s várj itt reám, míg visszajövök, mondá gyorsan a grófné s kisietett, a két egymásnak ismeretlen hölgyet egyedül hagyva, kik egyforma érdekkel és kiváncsisággal tekintettek egymásra s mialatt Dózia letette kalapját, a komorna kérdé: Honnét jön, kisasszony? s vizsgálódva függeszté rá szemét, kinek bájos arcza, nyulánk termete és előkelő külseje meglepte.
So?... egyedül akarsz menni? Egyedül. Hát én? Te addig itt maradsz és megvárod, amíg visszajövök. És ha nem jösz vissza? Visszajövök. Vissza, ha életben maradsz, de ha nem maradsz? Leintettem a kezemmel. Van nekem eszem. Annyi eszem nekem is van, hogy ne ereszszelek el egyedül.
Oroszlay utánuk nézett, de az idősebb, magasabb és erőteljesebb egészen elkerülte a figyelmét. Ő csak az egyiket látta, kinek nézésében fölolvadt tekintete, s majdnem azt kérdezte tőle: Te vagy, te vagy, kit oly régóta keresek, kit álmaimból ismerek. Szólj, ki vagy és mi a neved? Tegnapelőtt te hoztad e hölgyek egyikét ide, nemde, későn este éjfél után? kérdé határozott hangon a bérkocsistól.
Annak, a ki csak gyáva, hiányzik a szeméből a nézésnek az a bátorsága, a mi benne van például a te szemeidben. Az ilyen szembe belenézni jólesik, eltelik az ember bizalommal. S tiz ilyen megbizható szempár egy asztal körül, hogy az ember senkire se gyanakszik... Az órádat félted? Nem, magamat.
No beszélj most, te fruska; mi igaz, hogy igaz; de úgy hazudjál, hogy mindjárt kitaposom a beledet. Tercsike, rémülten fakadt sírva. Ijedtében megnémult. De a segédjegyző bátran toppant a gazda elé. Mondtam már, hogy tisztességes szándékkal vagyok; ha Tercsi hozzám jön, elveszem. Kell e még több? Ennél több még Kancsal Pálnak sem kellett.