United States or Yemen ? Vote for the TOP Country of the Week !
A munkához még ugyanabban az esztendőben hozzáfogott. Hét év alatt készült el a műve, amelyet azonban még nem nyomatott ki. Sokáig habozott, hogy kiadja-e és így történt, hogy műve 26 évig hevert kinyomatlanul iróasztala fiókjában. Ez alatt a hosszú idő alatt gyakran elővette és javítgatott rajta. Így egyre tökéletesítette a művet.
Akkor egyszerre az történt, hogy Ambrus betoppant egy este a cimborái közé, akik éppen mind együtt voltak. El lehet képzelni, hogy fogadták; micsoda gaudium lett abból. Ambrus csak hajnalban fogatott be s ugyancsak jókedvűen csördített a „négyes“ közé. Hosszú ostora csapójával megcsípte az ostorhegyes fülét s hajrá, röpült haza.
Még az az embör is, aki rajta aludt, éppen csakhogy mögmönekülhetött, mert akkor ébredt föl, mikor már ellepte a víz. Hát tudja, ez borzasztóság, ijen kár. Aztán part mellett hajónak elsüjjedni! Hát mi történt vele? Az ember elgondolkozott, megszegte a fejét, aztán mondta: Ez ojan orgyilkosság. Tudja, mijen az orgyilkosság? Nem. A söntéshez ment s ivott egy pohár bort.
Meg nem foghatom, hogyan történt, mondá e nagyra termett fiatal úr, midőn leeresztett orral elbeszélte atyjának a választási csata történetét. Egy antiszemitát választottak meg ellenemben, pedig én jobban szidtam a zsidókat, mint a legdühösebb antiszemita.
Az egész rőzserakásból egyetlen tömb volt még hátra; akkora mint egy petrencére való szénacsomó. Az alatt kellett lenni a bujkáló gonosznak. Annak az utolsó rakásnak a széthányása már olyan lázasan történt, hogy a nyest maga is megbolondulhatott a sok kiabálástól, ugatástól, csaholástól.
Eddig ez nem történt ezen a tájon, kivéve, ha az alispán ment haza a kaszinói kártya után, hát az előtt hordta a lámpát a huszár. Míg most im minden tíz-húsz ölnyire ragyogó világot osztogatnak. Valóban boldog lehet, akinek egy ilyen lámpa a portája elé kerül. János elébe egy odakerült.
Mi történt, miért maradt el, kit nem úgy itélt meg rövid ismeretségük folytán, mint ki igéretet tesz, de nem tartja meg. Valami tartóztatja! Áthághatatlan gát gördült elébe... És midőn már délfelé járt az idő, s letett minden reményről, kiugrott a partra, de nem tudta mihez kezdjen. Nyugtalansága a legmagasabb fokra hágott.
Inkább ittas... erősítette szégyenkező hangon a leány, miközben lopva hogy ne lássam letörölte kezefejével a pilláira szivárgó könycseppet és valamivel nyugodtabban fordult felém ha nem így lett volna, eszembe se jutott volna, hogy gyanusítsalak. Nem akkor történt először, hogy egymás közelében aludtunk, de addig sohasem voltam részeg. Mindennek az az átkozott pálinka volt oka.
Egy napon azonban Holcsi kereste fel őt, mi még nem történt, s nyugtalanságot okozott neki, midőn nála az ügyvédet bejelentették. Meglehetős hidegen és egykedvűen fogadta. Megkapta levelemet? kérdé az ügyvédtől, mielőtt a látogatása czélját elmondhatta volna. Éppen abban az ügyben jövök, gróf úr, s tudatom, hogy a kutatott leányt, Pármai Dóziát sikerült megtalálnom.
Csak tudnám, miért? És ha ők tudnák meddig? Ebben a pillanatban megmozdult közelemben a sűrűség és a kis »vézli« alakja látható lett. Majdnem örömmel kaptam a keze után. Hála Istennek, nem történt semmi baja. Rosszul tetted, hogy elmentél... Pszt, csendesebben... suttogta alig érthető halk hangon nincsenek messze... Oly halkra tompítottam hangomat én is, amilyenre csak tudtam.
A Nap Szava
Mások Keresik