United States or Honduras ? Vote for the TOP Country of the Week !
Mindent tud multamról s én soha sem hallottam nevét? kiáltott föl nagy izgatottsággal Dózia elhalványodva, mialatt Klára nyugtalanul mozgott helyén. Ez nem valami különös, viszonzá mosolyogva Kardos. Szüleimmel a szomszédban laktam, s mintegy tizennégy éves fiú voltam. Kegyed akkor három éves lehetett. Nem emlékezik abból az időből semmire? Semmire! sóhajtá Dózia.
Sóhajtá Szodoray, látván, hogy a szerelem napja sugárzik által kedvese képén a neheztelés fellegein és elfelejtve minden körüllévőket, egy forró kézcsókolással pecsételé az engesztelődés néma, de tisztán érthető egyezését, s Ilka egy sokat kifejező kézszorítással monda igent, mire azonban inkább szíve titkos sugallása, mint búján kívül minden egyébről megfelejtkezett elméje készteté.
Bár úgy volna! sóhajtá Veronika de félek, hogy csalódik benne.
Nincs még semmi hír arról a fiatal leányról? kérdé a komorna, mialatt úrnője haját rendezé. Semmi! sóhajtá szomorúan Hermance. Kis idő előtt a portás beszélte, hogy Béla gróf tudakolta tőle: ki hagyta el tegnap éjfél után a palotát? Honnan tudja ezt Béla? Látott valakit végig sietni az utczán, s azt sejté, hogy innét ment az ki. A portás természetesen semmit sem tudott róla.
A lap papirosa azon a helyen nedves volt a könyektől s Veronika eltalálta az összefüggést annak tudósítása és Dózia eltűnése között. Szegény leány! sóhajtá igaz szívből fakadt sajnálkozással. Sokat mért rá a sors, de még boldog lehet!
Bertalan gróf melegen ölelte meg nejét, azután távozott, mialatt az szomorú, fájdalmas kifejezéssel tekintett utána s könnyet törült ki szeméből. A ki egyet szeret, az nem hevülhet másért, sóhajtá, férje szavait ismételve, azután lassú léptekkel ment szobáiba és komornájának csöngetett, ki azonnal megjelent a hivásra.
A haramia visszafordult: Ha a várat elfoglaltam, veletek és Szirmay Ilkával Moldovába megyek, majd ott tőletek tanulok becsületes embernek lenni, hanem erről akkor beszélünk többet, midőn a huszti várban ihatom új uramnak, a moldovai vajdának egészségét, de az ezer arany fenn marad, kapitány uram! Fenn! sóhajtá Bogdanu s a haramia kevés pillanat alatt eltűnt. A haramiák ostromszer gyárai.
Ha ez is füstbe megy, mi marad a jó Klára kisasszony részére? Istenem uram, mi lesz ebből? sóhajtá csaknem könnyezve. Tompa, elmosódott moraj görgött koronként a távolban, midőn a ház ura visszatért a bibliothekás terembe. Zivatar közeledik! dörmögte, s a könyvespolc fenekéről egy láncos lakattal lezárt termetes foliánsot emelt ki.
Beszédre látszék törekedni, talán a szemrehányás szavaira. Szodoray nem tűrheté tovább. Ilka! sóhajtá sűrű könyekben engedve utat bánatának Ilkám! s kezével takarva arczát, elfordult.
Rendkívüli ember! sóhajtá Hermance, vajha sikerülne Veronikának szerelmét megnyerni, de most kevesebb reménye volt neki ahhoz, mint csak pár nap előtt is. Egy ideig még tünődött a teendők fölött, azután gyorsan elhatározta magát, hogy Jakabnak elmondja aggodalmait.
A Nap Szava
Mások Keresik