United States or Mongolia ? Vote for the TOP Country of the Week !
A beteg ember egy kicsit elszunnyadt; társa plédet terített a térdére, összegombolta mellén a kabátot s gyér, szőke szakállát lesimította egy könnyű legyintéssel. A közben olyan szomorúan nézett reá, hogy belelágyult a bánatba az arcza. Mikor egy nagyobb zökkenésnél fölriadt, már mosolygott. Aludtál egy kicsit. Fáradt vagyok, pedig az, hogy itt ülök a kocsiban, csak nem munka. Majd megerősödöl.
Nekem hatalmamban áll, hogy gondoskodjam rólad, minden eszközzel birok arra s mindent megteszek, hogy boldog és elégedett légy. Sorsomra kellett volna bíznia, mondá szomorúan a leány. E perczben már Klára lakásán lennék s jövőm biztosítva volna. De hát ki az a Klára? kiáltott föl Hermance türelmetlenül, majdnem haraggal.
Egymás után vágyakoztak mindig, szomoruan váltak el, örömmel találkoztak ujra s ha kezük az egymáséhoz ért, delej szaladt végig rajtuk. Mikor a fiatal ember észrevette, hogy szereti a leányt, megijedt. Egyszerre eltávolítani igyekezett magától. Bármily nehezére esett is, kevesebbet szólott hozzá s szorgalmasabban dolgozott a képen.
Ha selyembogár volna valamennyi gondolja János most adhatnának egy pár Ilka-kendőre való selymet. Adnak azonban dehogy adnak. Elkopaszkodva és szomorúan állanak a fák. Mígnem újra pecsétet hoznak Jánoshoz a hivatalosok és invitálják befelé a bíró elébe harmadnapra. János bemegy. Ezúttal tíz forint a birság.
Patakzott belőle a vér... Homályos szemeivel néha hátranézett nagy szomorúan, a vén kocsis pedig leeresztette a karját s elkezdett keservesen sirni: Hirtelen hátrafordult s rekedten, egészen belelágyulva a fájdalmába, szólott a kisasszonyhoz: Ne felejtse el, a mit a gyerekekről mondtam. Aztán előre mutatott a lovakra: Ezeknek már vége. Messziről hangos szó hallatszott: Eszter! Eszter!
De mily örömmel, mondá hévvel, ragyogó arczczal Dózia, megrovó pillantással Klárára, ki majdnem megdermedve ült helyén. Nos, hát kutasson kissé emlékeiben. Semmit sem emlékezik anyjára? De igen, homályosan. Magas termetű, s azt hiszem, szép asszony volt. Úgy van. És játszótársaira, kikkel gyakran mulatott egy ház udvarán, eperfák árnyékában? Arra nem emlékezem, viszonzá szomorúan Dózia.
Klára, esküdj meg, hogy kerülni fogod, mint a mérges kígyót és nem beszélsz vele! sürgeté hevesen, midőn a lány arcára húzta fátyolát, hogy távozzék. Ezt anélkül is megtettem volna! felelé, midőn elváltak. Szomorúan, bánatosan ment haza.
Tehát a viszontlátásra ma este nyolcz órakor, mondá Hermance, de midőn az ifjú elhagyta a szobát, majdnem leverten fordult férjéhez: Úgy látszik csalódtunk Jakab érzelmeiben Veronika iránt, mondá szomorúan, s félek, hogy leányunk maga is csalódik. Nem lehet arra adni, mit az emberek beszélnek, viszonzá a gróf.
Az ön művészete már befejezte létjogosultságát a renaissance nagy architektonikus és imitativ ügyeskedéseivel. Ezzel végeztünk. Dömötör és Piacella Virgil, az öreg szobrász és a vén sirkőgyáros, szomorúan egymásra pillantgattak, mintha bocsánatot akartak volna kérni egymástól, hogy az üzlet megkötése elé ily megcáfolhatatlan dokumentumok tornyosultak.
Kissé szomorúan bolyongott ugyan a palotájában, amelyből hiányzott a felesége, a titokzatos szépségű, fáradt, ingerlékeny és végzetes kedélyű negyvenéves asszony, a maga váratlan és szenzációs szeszélyeivel, szerelmi ötleteivel, kutyáival, papagályaival, kis baziliskusával, szerecsen inasával, finom, elegáns vendégeivel, teaestélyeivel, migrainjével, könnyeivel és kacagásával, titokzatos eltünéseivel és váratlan megjelenéseivel.
A Nap Szava
Mások Keresik