United States or Dominican Republic ? Vote for the TOP Country of the Week !
Hát, felel János én nem tudhatom. De most mindönt rám kenynek. Tudom én az ilyesmit. Mikor én katona voltam, ami ablak kitört a kaszárnyába, sose vágattuk be. Hanem ha gyütt valami szél, zivatar, arra fogtuk, hogy az törte ki... Úgy nézöm, most én vagyok ilyen szélvészforma itten. Védekezését megmosolyogják a szobában levők, mire ő is vidáman erősködik: De úgy igaz, kéröm, möghigyjék.
Ha hideg levegőre visszük a gyermeket, akkor rövid időre be lehet kötni a pólyába a kezét is, de ha nincs nagyon hideg, akkor elég a kezét a takarókendő alá tenni. Otthon azonban, a zárt szobában mindig szabadon legyen a gyermek keze. A levegőre pedig jó időben minden egészséges gyermeket ki szabad és ki is kell vinni.
Te fogalmaztad? Persze, hogy én. Azután leirattam. Azután elveszítettem nálad. Hogy én megtaláljam?! Csak nem képzeled, hogy ilyen levelet éppen nálad igazán el lehet veszíteni? Akkor mégis megcsaltál. Féltékenynyé akartalak tenni. S én nem voltam és nem vagyok féltékeny; nem is leszek! értette uracskám? értette? A szobában hirtelen árnyékos borúlat támad egy pillanatra.
Köszönöm, fiam, én jól vagyok, csak ti legyetek jól, felelt félénken az öreg asszonyság, kinek szemei ki voltak sírva. Hol van Manó? kérdé Sándor körűltekintve a szobában. A két öreg ijedten nézett egymásra s egy ideig hallgatott. Mit akarsz Manóval? kérdé végre halkan az öreg asszonyság. Sajnálom a tegnapi összeütközést, felelt Sándor.
Kopogására egy sápadt, szikár fiatal ember kiáltotta ki a szabadot s bizonyosan azt hitte, hogy valami megrendelővel van dolga, mert öröm szaladt végig az arczán. Huber ur azonban gyorsan észretérítette s végzett is vele hamar. Ön lakik ebben a szobában? Én, szolgálatára lehetek valamiben? Huber vagyok, az uj háztulajdonos. Hallottam, hogy uraságod rendetlenül fizeti a házbért.
Víg pajtás azonban csak üres óráiban volt, hivatalnok társai közt a kedélyes budai kis vendéglőkben, melyeknek kocsmárosai versenyeztek érte, mert a hova ő járt, az a hely divatba jött. Bent a hivatali szobában pontos, lelkiismeretes, otthon este pedig a legtermékenyebb irók egyike. Sok mindenfélét ír, könnyen dolgozik, mint a milyen könnyen hozza a rét a maga virágait.
Hát bent ül a szobában, kalap a fejében. Az asszony beköszönt: Jó napot. János nem szól. Mi baja van kendnek? János a fejébe húzza a kalapot és szörnyű mérgesen felel: Sömmi. Hát? kérdezi az asszony. Hát mondja János hát most mán, hogy lösz ez? Hát most mán mi lösz? Hát te mégy el a lóér? Nini mondja az asszony hát ki mönjön. Kend talán? Nini mondja mérgesen János, hát még mondjam is?
E kaszinói helyzetben egymás után csavargatta a papiros-szivarkákat és oly csípős füstöt terjesztett el a szobában, hogy az ember szeme könnybe lábadt tőle. Nagyon rosszkedvűnek és idegesnek látszott s lábával dobolt az asztalon. Eveline az ablakmélyedésben állt és szemeit törölte.
Én nem kívánkoztam utána, nem is tudnék vele beszélni, s azt sem tudom, tegezzem-e vagy nagyságos asszonynak szólítsam? Egyszer volt itt, körülfordult a szobában, megkérdezte, nincs-e valami kívánságom, azután elment. És te mit feleltél neki? Semmit. Nem tudtam, mit mondjak. Kezet csókolt? Eszébe sem jutott. De nem is szerettem volna.
Pedig hát ha titkot akarnak tartani, inkább vennének elő egy darab papirost s arra irnák fel egymásnak a kérdéseket és feleleteket. Azt nem hallja az ember a másik szobában. A beszédet igen s mindegy az, hogy érti-e a szavakat vagy nem. Azért tudja, hogy miről beszélnek. Még azt is, hogy mit.
A Nap Szava