United States or Estonia ? Vote for the TOP Country of the Week !


Egy reggel, mikor az újonérkezett lapokat bevitték hozzá, gyermekei néhány perczre magára hagyták, hogy háborítlanul olvashasson. Kevés idő múlva irtóztató sikoltást hallottak a szobában s midőn rémülten besiettek, atyjokat ájultan találták a földön, megmerevült kezében görcsösen szorítva egy hírlapot.

Gyanítottam, hogy nem szeretne róla beszélni, s féltem a felelettől. Mi vitt erre a föltevésre? Dózia körülpillantott a szobában, mely elegáns budoire volt a legkényelmesebben, sőt pompával bútorozva, azután Hermancera függeszté szemeit. Nem hittem, hogy az, a kinek mondja magát viszonzá jelentőséggel. Obrennét is nagyságos asszonynak hívják cselédjei, s ugyanaz a czím nem illett magára.

Mi az öreg asszonynyal szépen meg fogjuk magunkat húzni ebben a pár szobában és itt fogunk magunknak teríttetni is. Micsoda beszéd ez? kiáltott Sándor elkedvetlenedve. Egészen el akartok vonúlni tőlem? Annyira megsértettelek, hogy megtagadtok?

Azután megint sokáig nem törődött vele, de reggel, a mikor az anyjuk nem volt a szobában és sírni kezdett a gyerek, kivette a bölcsőből s karjára vette s magával vitte a sarokba. A gyerek először nagyon megijedt, de azután kibékült s kiszabadítva kezecskéit a békóból, végigsimogatta a szegény eszelős gyermek arczát. Mikor az asszony kijött, halálra rémült.

Diszkrét dolog, de hát önnek csak elmondom mégis. Különben most elhagyom, nagyon elfáradtam s aludni szeretnék. Nagyot, hosszut, tudja olyan mély álmot, amikor az ember nem érzi az eszét, meg semmit csak elzsibbad. Ha igy sokat beszélek, mindig ugy vagyok. Lássa, ilyenkor volt nekem nagyon drága az édes anyám. Egy nagy kopott divánunk volt a hátulsó szobában, azt nagyon szerettem.

Körülbelül tudják, hogy napjaik ide s tova elmúlnak, azért ugrálnak ilyen nagy tömegekben, járván a haláltáncot. A szobában néhány öreg légy röpdös, de menésük és szállásuk is lassú, nem mérgesek, inkább oly betegformának látszanak és leperegnek a cserépbeli csodafa leveléről, ha véletlen rászállnak. De hullajtja a levelét már ez a Krisztusfa is, nagyon szomorú a szegény.

Már is sok időt vesztegettem s azt helyre kell pótolnom. Fölugrott helyéről és föl, s alá kezdett járkálni a szobában, mialatt nagy fölindulás látszott rajta. Klárát félelem szállta meg, hogy nem helyesen tett, midőn beszélt vele ezekről a dolgokról, de miktől egészen más hatást várt.

A hátráló s már a falhoz lapult gyermeket látva, rettenetes dühbe jött a tisztelendő. Sürün csapdosott a pálczájával a fejére és a vállára s mig egyet-egyet ütött reá, az arczába kiabálva kérdezte tőle: Tudtad, elfelejtetted, tudtad... Aztán kiverte az egész gyereksereget, közéjük suhintva a pálczával, a mig menekültek előle s mikor már egy se volt a szobában, fáradtan esett le a díványra.

Az udvaron van? kérdezte nagyon halkan. Csak a szobában van, kezét csókolom. Nem szabad már kihozni. Jungné odahaza van? Bizony bent térdepel szegény az ágynál. Igy beszéltek. Aztán a hölgy beszaladt a szobaurhoz és a kalapját sem vetette le, hanem ledobta magát a díványra és hangosan zokogni kezdett. A szobaur odaült mellé és megfogta a kezét.

Megöltek egy fiatal, beteg asszonyt, ki kis gyermekével lakott ott egy hónapos szobában. A gyermek eltűnt, s a nőt halva találta háziasszonya, kitől az a lakást bérelte. Titokzatos eset volt, mert a oly szegénységben élt, hogy a rablógyilkosság ki van zárva, s egyedül boszú műve lehetett, vagy a gyermek végett történt, kit el akartak a nőtől rabolni.