United States or Panama ? Vote for the TOP Country of the Week !
És mit felelt a nagyprépost? Kérdezte, mennyibe került a templom és a kép? Nem kérdezte, de én megmondtam. Megszorította a kezemet, s ismét azt állította, hogy az Isten meg fog áldani. Ekkor előadtam kérésemet, hogy szeretném, ha a templomszentelésre ő maga jönne el hozzánk és vendégünk lenne.
Szeretném meglátni... dunnyogta vállat vonva, mint aki egy árva igét sem hisz abból, amit hallott. Nem szaporítottam tovább a szót, hanem gyorsan fölkészültem az útra. Elhagyjuk ezt a helyet és visszamegyünk a régire. Mondd, Regina, elég erősnek érzed magad, hogy kibírd odáig az útat?
Ágrólszakadt vendégem rámbámult és megint csak megismételte a választ, de most már immel-ámmal, kedvetlenül, mintha sokallotta volna a kérdezősködést: Regina. Lám, ez a vörös nem akarja a vezetéknevét megmondani. Csak nem tart valamitől? Vajjon mi az istencsodájától? És vajjon mi az istencsodájáért vagyok én kíváncsi a vezetéknevére... szeretném tudni? Hát nem mindegy nekem, akárminek is hívják?
A keresztyéneknél nem megy a házasság csak úgy futtában; tudhatod, hiszen te is keresztyén vagy. Mihelyt aztán vége lesz a sok ünnepnek, mindjárt beszélek Sándorral okosan és fejéhez verem ezt a levelet. Mindegy, én mégis jobban szeretném, ha még ma, az ünnep előtt beszélnél vele. Hogy beszéljek vele, mikor nincs itt?
Megint arra a bizonyos görbe ösvényre kanyarodunk. Jó lesz tehát megint megállni félúton, mint az imént. Az más, Regina fiam válaszoltam megnyugtatva ha túlerő találna meglepni, annak ki kellene térni az útjából. Akkor elfutnánk? El. Különben nem? Nem. A leány kiköpte a szájában tartogatott fűszálat és valami effélét mormogott maga elé: Akkor szeretném, ha azok jó sokan jönnének... De nem jönnek!
JÁNOS: Azt szeretném látni! Az inasoknak a kopottságoddal nem imponálsz. IDA: Adok tisztát. Menj be a másik szobába! RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost ... Anyuskám, a lovagló kosztüm van rajta ... IDA: Majd aztán, Rizám ... Előbb öltözzünk át. JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. Beszélni akarok a fejével! János és Katica Nagyon szép és vidám asszony.
Olyan foszlós lett ez a holmi, hogyha csak hozzányúlsz is, már szakad, mint a pókháló. El kell dobni a blúzt is, a szoknyát is. És hozzá kell fogni szaporán, hogy új köntöst fabrikáljunk ezek helyett a végkép tönkrement rongyok helyett. Most tehát ez következik. Jól van, bólintott engedelmesen csak azt szeretném tudni, hogyan képzeled a dolgot?
S csak tavaly történt, hogy Joannovics Terka, sürü könnyhullajtások között, adoptálta a magától jött emberkét, akiről addig nem is tudott. Hja, barátom, nem arról van szó. Én, mint magánember, helyeselhetem a kölyök eljárását; bizony nem is szeretném, ha valami anyámasszony volna. De más a filozófia és más a kötelesség.
Klára kisasszony okvetetlen kérdezősködött rólam Holcsinál, s az gyanúra adott okot és azonnal továbbította őket. De hova mentek, és miért rejtegeti Dóziát? kérdé föllobbant haraggal Oroszlay. Azt megtudjuk nemsokára! Csak türelem, gróf úr. Az ilyen bonyolult ügy hosszú időt kíván a kihámozásra. Mindenekelőtt azt szeretném tudni, hova lettek a hölgyek?
Még csak egy szót. Szeretném jóvá tenni, amit akaratlanul vétettem. De igaza van, egy kicsit rusztikus vagyok hozzá, hogy eltaláljam a módját. Azt hiszem, az én helyzetemben kétféleképpen kérhet engedelmet az ember. Vagy virágot küld ... tudja, alfélé szegény, berényi virágot ... vagy nem alkalmatlankodik többet, hanem eltünik s tovább is mély tisztelettel köszön, de nem mer közeledni ...
A Nap Szava
Mások Keresik