United States or El Salvador ? Vote for the TOP Country of the Week !


No, csak ne jajveszékelj, öreg, mondá Manó előkelő higgadtsággal. Ha megsúgok neked valamit, ki fogsz ugrani a bőrödből. Már is vagyok olyan kedvben, hogy szeretnék kiugrani a bőrömből. De a mit én mondok, attól örömödben fogsz kiugrani.

Odament és addig magokra hagyta őket. Hadady ontotta magából a feltörő szemrehányást: Miért hoztad magaddal? Beszélnem kellett volna veled; én most egy darabig nem jöhetek... Dehogy nem jösz, vágott a szavába az asszony; jösz, mert én akarom. Délután vártalak; én sem tehetem mindig azt, amit szeretnék: néha az ördögnek is gyertyát kell gyújtani. Nem jöhetek, Judit! A feleségem miatt...

A szobrász e pillanatban nem kívánt egyebet, mint hogy megugorhassék a bókok és bocsánatkérések e viharos zápora elől. A feleségem ... szaladt ki piros, nedves ajkai közül az a szó, amely most egész öntudatát megsemmisítette, mint ahogy a napsugár fölissza a nyári vizek párolgását. Semmi, semmi ... csak én már szeretnék hazaszaladni, uram. A kapitány szeretetreméltóan mosolygott.

Azt kérdem tehát tőled, fiam: tudják-e ők is e szép szándékodat és biztos vagy-e megegyezésökről? Tudják, felelt Sándor és igazat is mondott. A kérdés második részére azonban csak kitérőleg mert válaszolni: és sokkal jobban szeretnek engem, hogysem megtagadnák tőlem megegyezésöket és áldásukat.

Aztán újra ittak, frissen megtömték pipájukat és lábukat rázogatták zavarukban. Lőrinc végül nekibátorodott: Szeretnék egy vityillót valahol Mohácson, a Duna partján, az udvaron öreg terebélyes diófát, amelyről ősszel gyerek veri le hosszú póznával a gyümölcsöt.

Fontos beszéded, velem? kérdé meglepetve a grófné s feszülten vizsgálta arczát. Dóziáról szeretnék valamit mondani. Beszélj gyermekem, remélem, nincs valami kifogásod ellene? Ellenkezőleg, nagyon megszerettem s csak azt sajnálom, hogy már akkor nem maradt itt, midőn először nálunk volt s mint Ernesztine mondja, egy estét töltött a házban. A grófné arczát sötét, haragos pir önté el e szavakra.

Jakab gondolkozva hallgatta barátja megjegyzéseit, s gyorsan átgondolta az Esztheynével folytatott párbeszédet, mi nézve oly leverőleg végződött. Min gondolkozol? kérdé Enyingi, midőn hosszú volt neki Jakab hallgatása. Majd elmondom otthon... Elkisérsz haza, szeretnék beszélni veled. Szivesen.

Elment az eszed? kiáltott föl megriadva az ügyvéd. Csak nem akarsz olyan társaságban élni, mint Oroszlay gróf és barátai? Nem akarok, de szeretnék. És a kinek pénze van, az szívesen látott vendég mindenütt, viszonzá bizonyos hetykeséggel Klára.

Oroszlay átfutotta a levelet, s a következőket olvasta abban: Genf, Hôtel National Kedves gyámatyám! Minden rendben van. Dóziát egy perczre sem hagyom egyedül s ő nem irhatott senkinek. Meddig maradunk itt? Nem azért kérdem, mintha szeretnék elmenni, mert én nagyon boldog vagyok e városban.

Jakab gróf pár pillanatig hallgatott, talán az összefüggést kereste a történetben, mert nem tudta, kérdezősködjék-e annak részleteiről tovább, vagy egyszerűen azt tudakolja, mit kiván tőle Hermance. Szeretnék önnek teljes őszinteséggel beszélni, kedves gróf... mondá Esztheyné, ki sejtette az ifjú gondolatainak lényegét, s ha okvetetlenül kivánja, megteszem, de ha lehetne...