United States or Georgia ? Vote for the TOP Country of the Week !
Már miért? kérdezi a bíró, ama híres Obálics Obrád. Mert esküdtek kellenek oda, nem pedig esküdt mondja Drága Milos. Egy ember nem ember. Hivatalban. Obrád bíró a föltámadt zajt oly kép csendesíti, hogy kopog az asztalon a pipája makjával. Mikor eziránt rendbe jönnek, szól megint lassú szemrehányással: Egy ember, egy ember. De egy embernek két szeme van. Két szem eleget lát azon a vályún.
A leány még mindig erősen tartotta a kezemet. Igazat mondtam? Intettem, hogy igen, fájdalom, igazat mondott... Igazat mondtál, Regina. Látod... látod... suttogta halkan, szemrehányással a leány. Erre lassan és oly nesztelenül, mint az árnyék, fölemelkedett kuporgó helyzetéből s ujját szája elé tartva, intett, hogy ne mozduljak. Szót fogadtam. Tekintélye és megbízhatósága nagyot nőtt szememben.
De hát miért változott meg egyszerre Dózia érdekei iránt? kérdé önkéntelen szemrehányással hangjában az ifjú, s szép arcza szomorú volt és kezét kérően tette össze.
Ő nekem gyengéd és jó testvérem vala, mert kiskorától fogva együtt nevelkedtünk és atyám is fiaként szerette. Most pedig... Tehát ő vádol engem? kérdezé José szelid szemrehányással. Nem ő! Nem ő, hanem a körülmények! viszonzá dacosan, hanem szavai már nem hangzottak olyan kíméletlenül és támadólag. Mily fájdalmas az, ha az embert így félreismerik. Hanem egyet elárult, Klára! Elárulta magát!
A Nap Szava